Június 23-át írunk, mely napra vastag betűvel lesz beírva egy váratlan vendégem a megfigyelési naplómba. Ha tovább olvassátok a bejegyzésemet Ti is megfogjátok tudni miért is írtam ezt.
Az időjárás ma sajnos nem kényeztetett el minket jó idővel, egész nap hol esett, hol elállt az eső, komor felhők takarták az égboltot, a nyári nap sugarainak nyoma sem volt. A hőmérséklet 15 foknál meg is állt, egy tapodtat sem mozdulva felfelé, olyan érzésem volt mintha hirtelen az őszbe cseppentem volna. Azonban ebben a borús, esős időben ma olyan csodás meglepetést kaptam a természettől, melyre szinte szavakat sem találok. Ennek a meglepetésnek voltak már előjelei, kis kikapart lyukak a kerteben, melyet valamilyen mancsos állat hagyott maga után, mert a tappancsának a nyomát jól meg lehetett figyelni a saras talajon. De nem csak a talajon találtam lyukakat, hanem a kerítésen is, a csirkehálós kerítést olyan aprólékosan bontotta meg, hogy emberi kéz sem tenné különbül. Napok óta minden délután a látogatóm által kibontott kerítést drótoztam vissza, mire ő másnapra újabb lyukat készített magának . Ez a csiki csuki így megy jó pár napja, de kedvét soha nem veszem vele, hogy eltüntetem fáradtságos munkájának gyümölcsét, azaz a bejáratot a kertembe. Sokat gondolkodtam rajta ki lehet ilyen ügyes és profi a kerítés bontásban, aki mindenképpen mancsokat visel. A vaddisznók nem lehettek, mert patásak, a láblenyomat bizonyíték nem őket igazolja. Tavaly nyáron a nyestkutyát több alkalommal sikerült megfigyelnem a kertemben a cseresznye és az alma érése idején, így hát az első számú gyanúsítottam ő volt, hiszen a fű most is tele van pirosra érett cseresznyével, talán a korgó gyomra idén is becsábította őt. A második számú gyanúsítottam a róka volt, kit már több alkalommal megfigyeltem itt az erdőben és mint köztudott nagy mestere a csirkehálós kerítések szétbontásának, viszont ő a cseresznyét nem szereti. A két lehetőség között tipródom napok óta, míg ma megpillantottam az eddig kilétét jól titkoló négylábú látogatómat. Késő délután, a sötét felhők miatt olyan érzésem volt, mintha lassan a szürkület szállna a kertemre, amikor is egy vöröses rókát pillantottam meg, aki olyan otthonosan mozgott, hogy látható volt nem először járt nálam. A fűben szagolgatott, hosszú fehéres vörös orrával, majd a madarak itatójába is benézett. Pár percig tartott félénk látogatása és olyan hirtelen ahogy felbukkant, úgy el is tűnt. Ha nem látom el sem hiszem hogyan távozott, a kerítésen átmászva, ügyesen és fürgén, majd az sűrű fák között eltűnt szemem elől a kis erőben. Ezzel a megfigyeléssel választ kaptam arra, hogy ki is az aki a sötét éjszaka leple alatt kiskertemet látogatja.
Azonban ez a róka nem csak egy "vörös róka", hanem annál sokkal különlegesebb és ritkább. Ugyanis mint a fotómon is láthatjátok bundáján két szín keveréke figyelhető meg, ez pedig amiatt van, hogy egy vörös rókának és egy szenes rókának a keveréke. Bízom benne, hogy ha a természet is úgy akarja fogom még őt látni és utunk még a jövőben összefut.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése