Szajkó
Az első tavaszi hónap közepe is elmúlt már, mégis újra a zord időjárás kér bebocsátást a természet ajtaján. Az idei esztendőben valamiért nem akar tágítani a hideg, a hó és vele együtt a tél. Pedig már vándormadaraink is sorra térnek haza költési területeikre, a külhoni országokból, és napok óta az ő csengő dalaiktól hangosak az erdők ösvényei.
Az elmúlt héten a természetnek hála szerencsésen hazatértek
az énekes rigók, a házi rozsdafarkúak, és egyből neki is kezdtek rég nem
hallott kedves strófáik ismételgetéséhez. Ők is élvezték, mint a többi lakó,
a langyos tavaszi napsugarak simítását. Azonban a kellemes tavaszi idő csak
tiszavirág életű volt, mert újra kemény fagyok és havazás várható. A természet
lakói pedig mintha megéreznék a hideg támadását, újra az etetőim körül
sürgölődnek. Ma egész délelőtt újra nagyon sok madár jött a terített
asztalaimhoz az éhségét oltani, éppen úgy, mint az a hideg téli napokon is
tették. Pedig már bő egy hete, ahogy a
kellemes idő beköszöntött, egyre kevesebben tették tiszteletüket, a még
feltöltött etetőknél. Már a dalolás, az udvarlás, és revírjeik védelme volt a
legfontosabb feladatuk, éppen úgy, mint minden áldott tavaszon.
Most, amikor ezeket, a sorokat írom Nektek, szombat délután van, és
az égboltot uraló sötétszürke, lógó hasú fellegekből egyre-egyre több fehér
pihe fúrja át magát, és ugranak fejest a hívogató mélységbe. Egymást követve
hullnak alá a talajra, miközben körbe-körbe táncoltatja őket az egyre
viharosabban fújó szél. A levegő is lehűlt, éppen, hogy kicsivel nulla fok
felett tanyázik a hőmérőm higanyszála. Azonban a talaj még nem hideg annyira,
hogy ezek a hópihék meg tudjanak maradni, így ahogy földet érnek, apró
vízcseppekké olvadnak. Holnap reggelre viszont kemény fagyot jósolnak a meteorológusok, így lehet, mire éjszakai álmomból felébredek én is, és a
természet lakói is, addigra újra fehér fátyol fedi majd be a kertemet, és az erdők,
mezők ösvényeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése