Kónya vicsorgó
A csöndesen csörgedező erdei kis patak mentén is ébredeznek
az aprócska életek. A nyirkos talajt, a páradús levegőt kedvelő növények itt
biztonságos otthont találtak maguknak, és minden esztendő tavaszán megmutatják
különleges szépségüket.
Itt lent a völgy mélyében kevés a fény, a Nap szikrázó
sugarai csak akkor tudnak a csupasz fák ágai között belopakodik, amikor Nap
korongja a legmagasabban járja a kéklő égboltot. Ennek ellenére azonban mégis
sok vadvirágok kezdi el ilyenkor kora tavasszal a szirmait bontogatni.
Az egyik ilyen egészen furcsa kinézetű, a vicsorgó fogsorra
megszólalásig hasonlító növény a Kónya vicsorgó, aki az árnyékos helyeken érzi
igazán jól magát. Könnyedén megteheti, hiszen klorofill nélküli, élősködő
növény, főként éger, mogyoró fajoktól veszi el a maga számára, a fejlődéséhez
szükséges tápanyagokat. Szívógyökereit, a gazdanövény gyökereibe bocsátja,
melyekkel többek között a szerves anyagokat, vizet veszi el, amik biztosítják
számára az életben maradást és a fejlődést.
A patak partjától pár méterre, az égerfa tövében az első
Kónya vicsorgó is felébredt téli álmából, és megkezdte virágzását. A megbarnult
levelek között könnyen észre lehet venni őt. Nemcsak különös megjelenése, de
halvány rózsaszín színe is csalja a tekintetet, és egy kis üdeséget lop a még
színét vesztett talajra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése