Az erdő mélyén

Mélyen az erdő sűrűjében, a nap fénye elől elzárva élik az életüket a madárfészek kosborok, akiket évről-évre meglátogatok. Azonban furfangos növények, mert nem mindig ugyanott szökkennek szárba, ahol azt az előző évben tették, így alaposan át kell fésülnöm a környéküket, hogy rábukkanjak az, az évi virágzatukra.

A madárfészek kosborok megtehetik, hogy az éltető napfény elől szinte teljesen elzárva éljenek, hiszen életüket, és életben maradásukat a gombáknak köszönhetik. A földben lapuló magjaik tavasz végén vagy kora nyáron kezdenek el kicsírázni, melyhez elengedhetetlen a gombákkal való kapcsolat. De nem csak fiatal korában szorul rá a gombák segítségére, hanem az egész virágzás alatt is, hiszen a kifejlett, virágait nevelő növény élete teljes egészében a gombáktól függ. Ez a kapcsolat csak a kosbornak jó, hiszen a tőle beszerzett tápanyagokért ő semmit sem ad cserébe, tehát a gombán élősködik. Egy-egy madárfészek kosbor akár több gombával is kapcsolatban állhat, mely gombák között mindig akad olyan, aki a környezetében élő fa gyökérzetével él kapcsolatban, ezért visszavezetve a kosbor a tápanyagának egy bizonyos részét a fától szerzi be. Tehát érdekes élet az övék, mely a gombákon való élősködésükön alapul.

Az idei esztendőben is, éppen úgy, mint az elmúlt években felkerestem a madárfészek kosborok élőhelyét. Sokáig kutattam őket, alaposan átvizsgálva azt a területet, ahol a tavalyi esztendőben is virágait bontogatták. Nehezen bukkantam rájuk, mert még annyira kicsik voltak a föld feletti hajtásaik, hogy szinte elvesztek a földet betakaró avarpaplan között. De nagy örömömre ott voltak. Ha a levegő elkezd melengeti, és végre beköszönt az igazán jó idő, akkor szépen lassan egyre nagyobbra és nagyobbra nőnek, mígnem egy szép tavaszvégi napon elkezdik kibontogatni virágszirmaikat. 

A fák a fejük felett szinte már teljesen zárt lombkoronában állnak, így hozzájuk fény szinte alig jut el, de nincs is szükségük rá, hiszen zöld színanyagot, klorofillt nem tartalmaznak, ezért nem is fotoszintetizálnak. Észrevételük is igen nehézkes, hiszen barnás színük, teljesen beleolvad az erdő avarjában. Amikor pedig sikerül megpillantani őket elszáradt növény érzetét keltik. De, ha egyszer megadatott a velük való találkozás, akkor soha többé nem tudjuk elkerülni a figyelmünkkel, mert tudni fogjuk, hogy ők nagyon is élő növények, és nem is akármilyenek, hanem az egyedi szépségű, vadon élő orchideák.