Szinte teljesen némán, a Hajnal lopakodott az erdőn, aminek minden szegletét a hó szikrázóan fehér dunnája borította be. Óvatosan terelgette...

Hosszú - hosszú évekkel, messzi járó évtizedekkel ezelőtt, egy Harkály, akinek tarkóját piros sál díszítette, szép méretes tobozzal a csőréb...

Az erdőben csak vastagodott és vastagodott a Tél puha dunnája. Öreg December is nehezen lépkedett benne, voltak olyan helyek, ahol már csizm...

A Pirkadat óvatosan fényt lopott az erdő fái közé. Az öreg December léptei alatt ropogott, szó szerint csikorgott a fagyott hó. A pihek eggy...

Az éjszaka sötét leple alatt, a szürke, a havat adó fellegek még, ha komótosan is, de tova robogtak. Nyomukban sorra bújtak elő a csillagok,...

Az erdő fái között a hópihék, mint piciny lámpások világítottak. Millió és millió kristály bújt össze, szorosan egymás mellé, szorosan össze...

December közepén járt az idő. Napokon keresztül az enyhe levegő, uralta az erdőt. A hó már csak itt ott, kisebb - nagyobb foltokban pihent, ...

Szépen, lassan, megfontolt léptekkel haladt előre útján az öreg December. A melengető őszi napok mára már csak kósza emlékek lettek. A termé...

A tölgyerdő hatalmas volt. Mély ráncokat az arcukon viselő, szépkorú fák álltak délcegen, csupasz karjaikkal az ég felé nyújtóztatak. Árnyék...

Kora reggel volt. A Pirkadat lassan lépkedett előre az erdőn. A fák csupasz karjai között sejlett még csak az új nap szerény fénye. A Reggel...

Az éjszaka fagyos lehelete mindent megdermesztett. A fagyott földön, öreg December csizmái egyre hangosabban koppantak léptei nyomán, minden...