Az új esztendő első napjait a erdőszéli kis házamban töltöttem, ahol ismét rengeteg megfigyelési élményben volt részem. Reggelente már 6 órától éberen vártam a pirkadati időszakot, hogy megfigyeljem a kertem ébredését. A sötétség leple nagyon lassan kezdte átadni a helyét a nappali világosságnak, de végül mint minden reggelen, most is a a világosság győzedelmeskedett. Legelső látogatóm a mókus szinte még a sötétség leple alatt kezdte meg napját és legfontosabb feladatát a napi betevőjének megszerzését. A kertemben van egy öreg elkorhadt fa, melynek kéregrepedéseibe diót és mogyorót teszek, hogy éhes kis látogatóimnak kedveskedjek vele. Ezeknek a falatoknak is hála a mókusok minden napos látogatói a kertemnek. A madarak közül ezen a napos is a feketerigó jelent meg elsőként és nyomban neki is látott az alma édes húsának a csipegetéséhez, majd hirtelen csőrébe fogott egy jókora darabot és tovaszállt vele a sűrű bokor rejtekébe. Ez a fekete tollruhát viselő, élénk sárga csőrű madár alig volt észrevehető a még éppen, hogy virradó kertembe de a természetnek hála pár centis friss hó takarta be a tájat és a fehér hóban nem maradhatott észrevétlen a számomra. Ahogy egyre jobban világosodott a kismadarak sorra bújtak elő éjszakai rejtekükből. Már napok óta felkeltette a figyelmemet, hogy az idén kihelyezett B típusú odút aprócska éjszakázó vendég veszi birtokba, aki nem más mint egy széncinege. Ezen a reggelen is ebből odúból reppent ki és az erdő felé vette az irányt, majd társaihoz csatlakozva bőszen nekifogott a táplálkozásnak. A múlt év vége és az idei év eleje kemény éjszakai fagyokat hozott, a nappali órákban is tartották magukat a mínuszok, így ebben a zord időben még fontosabb, hogy az etetőink folyamatosan fel legyenek töltve táplálékkal, mert ha nem jutnak elegendő élelemhez ezek a mindössze pár grammos madarak könnyen az életükbe kerülhet. A cinegékkel szinte egy időben jelentek meg a szajkók és nagy veszekedés közepette, mintha az utolsó szem kukoricáért menne a harc nekifogtak a táplálkozásnak. Már teljesen kivilágosodott mire megjelentek a csuszkák, szokás szerint ezen a reggelen is párban érkeztek. A kertem egyre jobban megtelt éhes madárcsőrrel szinte azt sem tudtam hová kapjam a fejemet. Azonban hirtelen egyik pillanatról a másikra ez a számomra idilli kép szétfoszlott. A kismadarak szétreppentek ahányan voltak annyi felé, a szajkók szinte mozdulni sem mertek, az egyik az etetőben behúzott nyakkal dermedten figyelt, a másik a fa ágai között csőrében kukoricát fogva állt fejét sem mozdítva. Szememmel keresni kezdtem a riadalom okozóját, de semmit sem láttam, pedig ilyen félelmet ragadozómadár jelenléte szokott kiváltani. Hosszú percek teltek el, de semmi sem változott, a kiskertemre néma csend és mozdulatlanság ült. A két szajkó, mint dermedt szobrok álltak és vártak, hogy a veszély odébb álljon és pillanatok elteltével odébb is állt, hirtelen a kertem mögötti nagy tölgyfáról egy karvaly reppent fel és zsákmány nélkül a tisztás irányába szállt. A szajkók tovább folytatták félbehagyott táplálkozásukat és pillanatok alatt a kismadarak is visszatértek, hogy ismét élettel töltsék meg a kertemet.
8 óra tájban a nagy fakopáncs és a közép fakopáncs is tiszteletüket tették és éhségüket a kihelyezett tepertővel csillapították, de egy-egy szem diót is elcsentek a mókus elől. A cseresznyefa törzsén ezen a reggelen ismét megjelentek a rendszeres látogatóim egy fakusz pár. Rendszerint a hím menetel elől egészen a fa aljától a törzsön felfelé, fel a most csupaszon álló lombkoronáig, kissé lemaradva a párja szorgosan követi. Mikor felérnek a tetejéhez továbbreppennek a diófa törzsének az aljához és ugyanúgy mint az imént egymást követve folytatják útjukat. A talajon keresgélve megjelent a hím erdei pinty is. Ilyenkor a téli időszakban a többi hímmel összeverődve láthatóak, a tojók többsége ősszel Afrika felé veszik az irányt, hogy ott teleljenek á. Az utóbbi években megfigyelések szerint egyre több erdei pinty tojó nem vállalja ezt a veszélyekkel teli utazást, hanem hazánkban telelnek át a hímekkel együtt.
A téli madáretetéssel többféle madárfajt tudunk a kertünkbe szoktatni és az élelemért cserébe rengeteg megfigyelési élményt kapunk tőlük viszonzásul. Bízom benne, hogy az idei évem is madárvendégekben bővelkedő lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése