Légyölő galóca
Légyölő galóca
Nagy őzlábgomba
Párducgalóca
Zöld harmatgomba
Az elmúlt napok kellemes meleggel, a nap fényében úszó nappalokkal teltek el. Öröm ilyenkor a természet szerteágazó ösvényein barangolni, és ha időm úgy engedi, ki is használok minden egyes szabad percet, hogy a szabadban töltsem.
Hétköznaponként az egyre korábban beköszöntő este miatt nem
sok lehetőségem van a barangolásra, így szinte csak a szombat délutánok, és
vasárnapok maradnak kedvenc időtöltésemre.
A múlt héten megfázással küszködtem, de vasárnap a jó idő
már minden porcikámat a szabadba csábította. Úti célunk ez alkalommal a Mátra
volt. A nap sugarai hét ágra sütöttek, és kellemesen meleggé varázsolták ezt az
októberi napot. Az ősz, a Mátrában is szépen kiteljesedett, fáinak legtöbbje,
már színes ünneplőbe burkolózva álldogál, káprázatos látványt nyújtva
mindenkinek, aki árnyékukban szedik a lábaikat.
Az erdő fái között osonó kis patak mellett, melynek
becsületes neve Galya-patak, minden alkalommal meg
kell állnunk, hisz halk duruzsolása rengeteg kedves történetet rejt.
Kristálytiszta vize lassan csörgedezik medrében, és a magas hegy meséjét viszi
magával, hosszú útja alatt. Ilyenkor ősszel, az elsárgult leveleket ringatja
örök álmukba, és meg utoljára gyengéden megsimítja őket.
Ahogy egyre magasabbra vitt az utunk úgy lett egyre
hűvösebb, és egyre színesebb a táj. A fák között már a frissen aláhullott
levelek díszlettek, vastag, puha avarrá sokasodva, virágokat már alig-alig lehetett
látni. Egy-egy kitartó harangvirágon, fehér szirmokkal büszkélkedő erdei
csillaghúron, pelyhes kenderkefüveken, és borsos keserűfüvön kívül mással már nem volt szerencsénk
találkoznunk. A gombák felett is elszaladt az idő, sokuk megöregedve,
megráncosodva múlatták az idejüket, ami még hátra volt nekik, az elmúlás előtt.
Nagy őzlábgombák, zöld harmatgombák, kövérkésre hízott pöfetegek,
párducgalócák, és egészen halvány rózsaszín színű légyölő galócák kísérték a
fenyves erdőn át, vezető utunkat.
A természetben mindig nagyon gyorsan elszalad az idő, és
mire Galyatetőre értünk a megfáradt nap igazi színjátékkal vett méltó búcsút
tőlünk, és az napra a tájtól.
Galya-patak
Színpompás erdő
Károlyi-kastély Parádsasvár
Vízi csillaghúr
Pelyhes kenderkefű
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése