2020. július 28., kedd

Vendégségben a zöld küllő család


Zöld küllő hím

Zöld küllő hím és fiókája


Emlékezetemben elevenen él, amikor 2015 nyarán életemben először láthattam fiatal zöld küllőt. Ettől az évtől kezdve minden nyáron megtisztelték jelenlétükkel a kertemet szüleik, akik kíséretében jöttek a fiókáik is. De nem csak a nyári időszakban van szerencsém gyönyörködni bennük, hanem szinte egész évben. A téli etetési időszakban pedig eljönnek hozzám éhségüket oltani, legkedvesebb csemegéjük az ipari tepertő.
A tavalyi esztendő nyarán a fiatalok látogatása elmaradt, vagy csak én nem láttam őket, nem tudom. Idén viszont újra nagy öröm ért, hiszen ismét a különleges kinézetű zöld küllő fiókákat figyelhettem meg.
Szüleik sejtésem szerint a közelben fészkelhettek, mert jellegzetes kacagásukat, mely „klü-klü-klü-klü” hangokból áll, már tél végétől hallottam. Az öreg küllő párok egész évben a revírjeik területén belül maradnak, ebből pedig arra lehet következtetni, hogy kapcsolatuk hosszú távú, több éven át tartó.
A zöld küllők odúban költenek, éppen úgy, mint a többi harkály rokonuk is. Amikor új lakást készítenek a fiókáik számára, annak munkálatait a hím végzi, a tojó inkább csak szemmel követi. Életük szorosan kapcsolódik az idősebb állományú erdőkhöz, hisz otthonuk helye is kórhadásnak induló fa törzsén áll. Ha biztonságban érzik magukat, akkor ragaszkodnak a hajlékukhoz, és azt több éven át is használják. A költési időszakuk áprilistól augusztusig tart, ezen idő alatt egy fészekaljnyi fiókát nevelnek fel a párok. A hím is részt vesz a költésben, időről-időre felváltja a tojót. A fiókagondozást is mind a két szülő végzi, egészen addig míg a kicsik teljesen önállóvá nem válnak.
Kora délután volt, amikor a kertemben megpillantottam először a hím küllőt, majd kisvártatva először egy, majd még egy fiatal reppent utána, és landolt a talajon. Az egyik folyton apja nyomában volt, csőrét bőszen tátogatta, hátha kap egy kis hangya csemegét. A zöld küllők legkedvesebb elemózsiája a hangya, melyeket a földön található bolyokból gyűjtenek össze. Tollruhájuk zöldes színezete is a fűszálak közé való beleolvadásukat segíti elő. Hiszen betevőjük nagy részét a talajon gyűjtögetik. A kertemben több agyag dísz is lakik, melyek alja lyukas, így a vörös hangyák előszeretettel költöznek annak védelmébe. Fűvágás után azonban ezek a díszek mindig más helyre kerülnek, hogy az alattuk száradásnak induló fű, újra zöldelleni kezdjen. A küllők, pedig ügyesen megtalálják, a védelem nélkül maradt kisebb hangyabolyokat, melyekből az akár 10 centiméter hosszú, ragadós nyelvükkel, könnyedén ki tudják szedni az aprócska hangyákat. Az apuka fiácskáit tanította, hogyan csinálják, azok pedig kíváncsi tekintetekkel figyelték őt. A hangyák fürge kis teremtmények, gyorsan szaladgálnak, pláne, ha bajt éreznek, így a boly lakói menekültek, amerre látták. Az egyik, a hím küllő tollai között akart menedéket keresni, de a kicsi ezt észre vette, és csipkedni kezdte apja hátát, az nem tudta mi baja van fiának, és haragosan ráförmedt, de az csak nem hagyta abba, egészen addig, míg el nem kapta a fürge csemegéjét.  
Hosszú perceket töltöttek nálam, egyik bolyt a másik után keresték, majd amikor jól laktak, szárnyra kaptak, és eltűntek a fák takarásának a védelmében.  




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése