Őszikék

Őszi kikericsek

Évről-évre minden ősszel izgatottam várom, az egyik kedvenc virágom szirmainak a bontogatását. Mely virág az ősz igazi beköszöntét jelzi, és az ő pompája az utolsó, a pihenni térő természetben.

Nagykeresztúr határában hatalmas mezők terülnek el, melyek számos élőlénynek szolgálnak otthonául. Sokféle színes virág, szebbnél-szebb lepkék, különleges kinézetű rovarok élik itt az életüket. Ezeken, az apró népeken kívül pedig őzek, szarvasok, vaddisznók, rókák mezei nyulak is itt találták meg a lakóhelyüket. De madarakban sincsen hiány, vonuló és állandó madárfajok tarkítják ennek a területnek az állatvilágát. Egyszóval ez a térség igazi kis földi paradicsom minden természetet szerető embernek, mely igazi kincseket rejt magában.   

Ebben az esztendőben az a jóslat, hogy az igazi ősz beköszöntét jelzi a kikericsek virágzása nem igazolódott be. Hisz, mind a mai napig nyáriasan meleg járja át a természet szerteágazó ösvényeit, az ősznek pedig esze ágában sincsen beköszöntenie. Éppen ennek a melegnek a következménye, hogy a hétvégi látogatásunkkor az őszikék nem, hogy szirmaikat kezdték volna bontogatni, hanem nagyon nagy részük már hervadásnak indult, vagy már el is hervadt. Nem sokon múlott, hogy lemaradjak ezeknek a csodaszép virágoknak a pompájáról, talán, ha pár nappal később érkezünk, még ennyi sem lett volna. De szerencsére pár szál még akadt, akiket a méhek még nem látogattak meg, hisz, miután ezek a szorgos kis rovarok beporozzák a virágokat, azok hamar elhervasszák, halványlila szirmaikat.

Az őszi kikericsek vagy kedves nevükön őszikék igazán különleges életű virágok. Ilyenkor ősszel, amikor hat sziromból álló, halványlila virágjaikat nevelgetik, levelek nem jelennek meg rajtuk. Fényesen zöld, húsos levelei tavasz közepén, áprilisban kezdenek el fejlődni. Ezek között a levelek között érlelődnek, az eleinte zöld, majd egyre jobban barnás színre váltó termések. A nyár első hónapjában érik el a toktermések a teljesen érett állapotukat, majd szépen lassan megszáradnak, éppen úgy, mint a levelek is. Mire elérkezik a növény virágzási ideje, addigra minden levél eltűnik, a kemény magok pedig a földbe térnek pihenni, várva a következő tavaszt, hogy ők is kihajthassanak. Ősz elején, a levelek által termelt, és a talajban pihenő hagymában raktározott tápanyagoknak köszönhetően, megjelenik a fehér szár, rajta pedig a virág. Az őszikék virágai főként halvány színűek, de találhatunk köztük sötétebb lila árnyalatúakat is, sőt ritka estben előbukkanhatnak színhiányos, azaz fehér példányaik is.

        

Ruhaváltás szöcske módra

Úgy érzem, a természet lakói mindig a kedvemben járnak, hisz egyetlen kirándulásom sem telhet el anélkül, hogy ne lenne számomra kedves élményekben részem. Utamat mindig nyitott szemmel és füllel járom, és gyakran megesik velem, hogy hosszú perceken keresztül vizsgálom a mező növényeit, vagy épp lekuporodok közéjük, hogy egészen közelről szemlélhessem az ott élő lakók titkos kis életét. Annyi érdekességet rejtenek a fűszálak, a sudár szárakkal büszkélkedő növények sokasága, hogy talán el sem hinnétek. Órákig el lehet bolyongani a réteken, a mezőkön úgy, hogy közben egy pillanata sem unatkozunk, hisz látványban, érdekességekben az erre fogékonyaknak nincsen hiány. A természet, legyen az, napsütötte nyári nap, kellemesen meleg éjszaka, vagy fogakat csikorgató hideg mindig meglepetéseket tartogat a számunkra, de, hogy ezeket észre tudjuk e venni, az már csakis rajtunk múlik. 

A minap egyik kedvenc időtöltésemnek hódoltam, mégpedig a mezőjárásnak. Szeretek a fűvel és az illatos virágokkal hintet réten sétálni, melyek sűrűjében szebbnél-szebb élőlények élik, rejtet és titkos kis életüket. Színpompás lepkék reppennek virágról virágra, hosszú csápú cincérek pihengetnek a növények védelmében, sáskák, szöcskék sokasága ugrándozik a lábaim előtt, vagy éppen napoztatják magukat a fűszálakon, pöszörlegyek, méhek, ormányos bogarak, skorpiólegyek és még hosszú időn át sorolhatnám mennyi kedves lakója van a napsütötte tisztásoknak.

Ezen történetem, egy üde zöld színben pompázó szöcskéről fog szólni, akinek a becsületes neve Közönséges virágszöcske. Mint neve is utal rá kifejlett életének nagy részét virágokon, növényeken éli. Jelen találkozásunk egészen különlegesre sikerült, hiszen olyat láthattam neki köszönhetően, mint eddig még sosem. Többször találtam már fűszálakon elhagyott lárvabőröket, melyeket szöcske vagy sáskalárvák hagytak hátra, és melyből kiolvashattam, hogy egy új lépést tettek a teljes kifejlődésük felé. Ezek a rovarok kifejléssel fejlődnek. A petéből kiket aprócska kis szöcske kinézete, élőhelye, életmódja szinte teljesen megegyezik a teljesen kifejlődött rovaréval. Testfelépítésük között csak egészen kicsi eltérések vannak, melyek a fejlődésük során fokozatosan alakulnak ki. Növekedésük és fejlődésük során többször vedlenek, és a kinőtt lárvabőrüket növényeken hagyják hátra. A vedlések sorozata akkor ér véget, amikor elérik a teljes kifejlettségüket és az ivarérettségüket. Én pedig ennek a csodálatos vedlési folyamatnak lehettem a szemtanúja, ahogy a közönséges virágszöcske a sperence szárába kapaszkodva, szépen lassan levetette magáról a lárvabőrét, hogy megkezdje fejlődésének a következő szakaszát. Amikor megpillantottam őt, a feje, a csápja már ki volt szabadítva régi ruhájából, a lábait pedig éppen akkor kezdte kihúzni a kinőtt lárvabőréből. Számomra nem mindennapi percek voltak ezek, hosszú időn át ott kuporogtam a fűszálak között, és szinte mozdulatlanul figyeltem őt. Amikor az utolsó lábát is kiszabadította, kinyújtóztatta végtagjait, mint aki már teljesen elgémberedett, és a hátrahagyott bőre mellé telepedett, majd pihengetni kezdett miközben a nap sugarai simogatták újdonsült ruháját, mely szó szerint csillogott, ahogy a fény megérintette.

Naplemente a kosborok földjén

 Agárkosbor fehér sziromokkal 

  Agárkosbor fehér sziromokkal

 Agárkosbor

Amikor a nap nyugovóra tért 

 

Kedves látogatóim ma erdőbényei képes beszámolóm utolsó részét osztom meg Veletek. 

Három napot töltöttünk ezen a számomra csodálatos, természeti értékekben gazdag helyen, és minden este, a falu határában álldogáló kosborokkal tarkított réten néztük meg a naplementét. A természet gyönyörű színeket festett az ég aljára, amikor a nap korongja szépen lassan búcsút vett a tájtól és nyugovóra tért.

Fogadjátok sok szeretettel a kosborok földjén készített fotóimat. 

 Agárkosbor

 Agárkosbor

 Agárkosborok

Agárkosbor

Az agárkosborok birodalma

 Agárkosbor a farkaskutyatejek ölelésében

  Agárkosbor

  Agárkosbor

  Agárkosborok a farkaskutyatejek ölelésében

 Agárkosborok

  Agárkosbor mező

 Agárkosbor mező

 Agárkosbor mező

Fehér " albínó" agárkosbor 

Erdőbényei beszámolom második részét osztom meg Veletek. Pontosabban fogalmazva ebben a bejegyzésben nem az írásomé, hanem a fotóké lesz a főszerep. 

A falu határában hatalmas, szinte végeláthatatlan rétek terülnek el, melyeket ilyenkor tavasszal illatos és színes virágszőnyeggel takar be gondosan a természet. Megszámlálhatatlanul sok agárkosbor, ernyős sárma, gumós kőtörőfű, lecsépült veronika és farkaskutyatej teszi oly színessé ezen tisztások minden apró szegletét. Leírni és megfogalmazni nem lehet azt a csodát melyben részem lehetett, így beszéljenek most helyettem a fotók. Fogadjátok szeretettel képes beszámolómat, az eddigi életem alatt látott legcsodálatosabb kosbormezőről.    

 Ernyős sárma

 Gumós kőtörőfű

Lecsépült veronika