Március 3-át írunk, mely naphoz egy fontos megfigyelési élmény tartozik, olyan élmény, mely arra ad okot, hogy kijelentsem megérkezett az igazi tavasz. Kora délután az erdőszélen lettem figyelmes arra, hogy egy aprócska barátcinege, a harkály által kivájt odúnál tevékenykedik. Közelebb merészkedtem hozzá, és jól látható volt, amint pici csőrével az odút renoválja. Általában március végén, április elején kezdenek neki a barátcinegék a leendő otthonuk rendbetételéhez. Hűséges madarak, a párok egész évben együtt maradnak, és a revírjeiktől nem távolodnak el nagyobb távolságokra, hiszen, ha a természet nem szól közbe, akkor az előző évben kiválasztott otthonukban fogják a következő évben is felnevelni utódaikat. A fiatal cinegék, akiknek eddig nem volt kialakított otthonuk, általában egy elhagyott, harkályok által kivájt odút foglalnak el, és aminek a munkálatait a tojó végzi, a hím pedig a közelben énekel, és védelmezi társát, és revírjüket. Miután rendbe hozta leendő lakásukat, nekikezd a fészek építésének, melyekhez mohát, és apró szőrszálakat hord, amivel a belsejét fogja kibélelni.
A mai napon én is egy ilyen odú előkészítésnek lehettem szemtanúja. A cinege az odú bejáratát alakítgatta, majd a felesleges faforgácsot, pici csőrének a segítségével kidobálta a talajra. Ügyet sem vetve rám, csak dolgozott, és dolgozott, mintha már késében lenne, pedig egy hónappal előrébb jár. A február, a megszokottnál jóval enyhébb időjárása sajnos nagyon megzavarta az élőlényeket, beleértve a madarakat is, az idén sokkal előbb megkezdődik a költési időszakuk, legalábbis ennek a barátcinege párnak biztosan. Míg a tojó szorgoskodott, párja a közeli ágon ült, de nem dalolt, csak figyelte, ahogyan a párja szorgos kis csőrével, leendő otthonukat készíti elő az utódaiknak, ahol majd napvilágot láthatnak a fiókáik.
Kíváncsian várom, hogy mi fog történni a következő napokban, hogy nekikezd e a tojó fészekrakásnak, amint elkészült az odújuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése