Barátposzáta tojó
Barátposzáta fészek
Amikor a természet ösvényein szedem a lábaimat, megpróbálok
mindenre odafigyelni. Nyitott füllel és szemmel haladok az utamon, hisz annyi
érdekes és értékes pillanatokat élhetek így át. A minap, bokrokkal sűrűn benőtt
erdei ösvényen sétáltam, mely ösvényt nem az emberek, hanem állatok
jártak ki. Ezeket, az utakat szeretem, ahol csak a természet lakóinak nyomait
őrzi a természet, higgyétek el nekem, itt vannak elrejtve a legszebb csodák.
A hatalmas, délcegen álló fák karjait sűrűn fedik be a
levelek, melynek köszönhetően az erdő lombsátra már teljesen összezáródva áll,
és az egészen aprócska lyukakon csak oly ritkán tud bekukucskálni a tiszta kék
ég. A nap sugarai csak elvétve, és akkor
is csak egészen rövidke időre kapnak bebocsátást, de olyankor, amikor az a
pillanat megadatik, az avarral hintett talajra titokzatos árnyakat rajzolnak,
és kellemes melengető fénnyel ajándékozzák meg az erdő lakóit.
A tekintélyes fák védelmében vékonyka törzsekkel álldogáló fasihederek
szoroskodnak, harcolva a helyért, a nap sugaraiért, a fényért melyből oly kevés
adatik meg nekik és az életért. Amikor pedig széltől csendes napokon kicsit
elméláznak, álmodozni kezdenek, hogy egyszer ők is olyan hatalmasak lesznek,
olyan szép egyenes törzseket, olyan szép dús koronát fognak viselni, mint a
mellettük álló szüleik. Akkor, ha mindez eljön, és álmuk valóra válik, az ő
karjaik között is gyönyörű hangokkal büszkélkedő madarak lelhetnek majd
otthonra. A fiatal cserjék is éppen erről álmodoznak, hogy egy szép napon ők is
méretes bokrokká nőnek, akinek karjai hosszan nyújtóznak el, mely karok óvó
védelme éppen úgy, mint szüleiké madarak otthonává, biztonságot adó hajlékává
válhat.
Azonban ez az álom egyiküknek-másikuknak hamar megadatik,
éppen úgy, mint annak az ifjonc bodzabokornak melyről történetem szól.
Törzse egészen vékonyka, levelei zsengék, kacagóan zöldek,
melyek szellősen fedik be kecses, egészen vékonyka kis karjait, mely karok,
száraz fűszálakóból, apró mohadarabokból és vékony gyökerekből gondosan
elkészített otthont rejtenek. A kis siheder bokrocska alig egy méter magas, a
fészek pedig mindössze hatvan centi magasan álldogál, melyben három darab,
egészen halványbarna alapon, sötétbarna pettyekkel díszített tojás pihen. A
sűrű bozótban állva vártam, hogy megjelenjen a fészek lakója. Pár perc telt
csak el, amikor megjelent egy csinos vörhenyesbarna sapkát viselő barátposzáta
tojó. Ő a fészek tulajdonosa, és az ő tojásai lapulnak az ifjonc fa karjai
között. Megállt a fa ágán, nézett jobbra, nézett balra, majd kényelmesen
elhelyezkedett otthonában, hogy teste melegével védje tojásait.
A barátposzáta hímje az egyik legszebben éneklő madarunk, a
kis bokor titkos álma pedig ennek a csinos madárnak köszönhetően valóra vált,
hisz fiatal kora ellenére ő már büszkén elmondhatja magáról, hogy otthont adott
ennek az énekesmadár párnak.
Bízom benne, hogy kegyes lesz a természet a párhoz, és, hogy
fiókáikat erőben és egészségben fel tudják majd nevelni.
Barátposzáta fészek
Fiatal bodzabokor karjai között lapuló fészek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése