Ökörszem
Emlékeztek még, amikor a tavalyi esztendő decemberében arról számoltam be Nektek, hogy megépült kertem apró kastélya? Ez a kis kastély pedig nem másnak készült, mint a pirinyó ökörszemnek. Persze nem csak ő látogatta az elmúlt hónapok alatt, hanem a csinos mellénykét viselő vörösbegyek is, aki épp úgy, mint az ökörszemek, szeretnek bujkálni, keresni-kutatni a talaj közelében, az avar és a sűrű ágak rejtekében. Célom a kis kastély megépítésével az volt, hogy a mindössze pár gramm súlyú, szó szerint pirinyó madárka életet megkönnyítsem a zord, téli napokon. Hiszen neki még nagyobb kihívás a fagyokkal tarkított tél, amikor a táplálék kínálat igencsak szegényes. Ha pedig hó is társul a hideg évszakhoz, akkor aztán még nehezebb az amúgy is szűkös betevőkhöz hozzájutnia. Az ilyen zord hetek, hónapok, sajnos gyakran megtizedelik az állományukat. Épp ezért is próbálok minden tőlem telhető segítséget megadni a számukra.
A segítség pedig szemmel láthatóan működött. A kis barna, minden feltűnést kerülő apró ökörszem, a kastély mindennapos vendége lett. Napjában többször is betért a kis hajlék falai közé, ahol külön neki elkészített csemegék várták őt.
Amikor beköszöntött a tavasz, vele együtt pedig a természet ösvényeit újra a kellemes meleg, a táplálék bőség vette át, egyre ritkábban láttam őt. Énekét az erdei kispatak pártján többször tudtam csodálni, és biztos vagyok benne, hogy párjával ott készítette el szerelmük bölcsőjét, és nevelték fel utódaikat. Hiszen az árnyas völgy, a patak partján álldogáló fák gyökereinek kesze-kusza rengetege, a bokrok sűrűsége, minden szempontból kiváló hely a számukra.
Bő három hete az aprócska ökörszem újra felbukkant a kertemben. Örömöm határtalan volt, hogy újra láthattam kedves lényét. Akkor a kerítés mellett meghagyott avar rejtekében keresett-kutatott. Pár pillanatra adatott meg a látványa, mégis boldog voltam, hogy visszatért hozzám.
Tegnap délután, a kisfiammal úgy döntöttünk, hogy a kastélyt kicsit kirenováljuk. Újabb mohás, korhadó fákkal gazdagítottuk, bővítettük a rejtekeket, gyarapitottuk a búvóhelyeket, a titkos kis folyosókat. Késő délutánra a kis kastély teljes pompájában állt. Mi pedig izgatottan vártuk, hogy vajon az ökörszem mikor teszi majd újra falai között a tiszteletét.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy mindössze egyetlen éjszakát kell várni, és másnap, a pirinyó madárka már meg is jelenik. Pedig így lett. Ma reggel, amikor még a fűszálakon, a harmat cseppjein a napsugarak első fénye csillant, a szolid, barna tollruhás, piciny madár már a kastély apró rejtekeit vizsgálgatta. Minden titkos járatot végig járt, minden apró rést átvizsgált. Mi pedig az ablakból hihetetlen boldogsággal figyeltük, ahogy egyik rovat a másik után csipegetik össze. Láthatóan tetszett neki a felújított kastély, hiszen, soha ennyi időt nem időzött még benne. Hol elbújt, olyannyira, hogy apró teste a védelmébe veszett, hol pedig előbújt, farkát az ég felé biggyesztette, csillogó szemeivel pedig kedvesen nézelődött. Izgága lénye egy pillanatnyi nyugalmat sem talált. Hol itt, hol pedig ott volt, szemünkkel alig bírtuk követni elevenen surannó mozgását.
Látszott rajta, hogy jól érzi magát a kibővített kastélyban, ahol nem csak óvó biztonságot, hanem biztos betevőt is talált. Hiszen a rejtekekben aprócska pókok, piciny bogarak húzódnak meg a hűvös éjszakák elől.
A természetnek hála újra visszatért kis kedvencem, és bízom benne, hogy vendégszeretetetünket még sokáig fogja élvezni. Természetesen, ha így lesz mesélni fogok még Nektek róla.
A beszámolót olvastam a fb on és most már elmentettem a blogot is. Egyszer én is láttam a kertemben ökörszemet, véletlenül pont odapillantottam. Hogyan lehet elkészíteni neki és a vörösbegynek búvóhelyet?
VálaszTörlésSzia kedves Mónika! Nagyon szépen köszönöm a figyelmed! Az ökörszemek főként az őszi, a téli időszakban, amikor a levegő egyre hidegebbre fordul, vele együtt pedig a táplálék rohamosan fogy egyre gyakrabban felkeresheti azokat a kerteket, amik alkalmasak arra, hogy bujkáló, rejtőzködő életmódját nem feladva élni tudja az életet. A házak közelébe való behúzódása az elérhető táplálék miatt van. Hiszen rovarok sokasága rejtőzik el a házak környezetében, és a madárbarát kertek előnyeit ők is ki tudják használni. Ha egyszer sikerült megfigyelni őt, akkor nagy a valószínűsége, hogy többször, akár rendszeresen is megfordul Nálad. Gyakran nem is sejtjük, nem is látjuk jelenlétüket, hiszen amellett, hogy egészen aprók, elevenek, rejtő színezetű ruhába bújtak és rejtett életet élnek. Folyton bujkálnak, surrannak, és egyik pillanatban itt, a másikban pedig ott vannak. A kis kastély, a rájuk összpontosított táplálék, kiválóan segítheti őket a téli zord hetekben. Ezekkel pedig elérhető, hogy rendszeres vendégekké váljanak. A kastély elkészítése nagyon egyszerű. Olyan helyet válasz, ami közelében bokrok vannak, hogy a nyílt terepen sokat ne kelljen tartozkodnia. Ez fontos a számára. A kastély maga lehet mohás fák, korhadó fa darabok szépen elhelyezett kis rengetege. Amit úgy célszerű össze rakni, hogy a belsejében apró járatok, titkos kis utak, rések legyenek. De stabil legyen. Ezekben fognak bujkálni, ahol természetesen a rovarok is lesznek. Ha lehetőség van öreg fa gyökerét is bele lehet építeni, az erdőben ilyet találni, főként vízmosásos részeken, meredek hegyoldalakon. Jó párat már haza cipeltem. Mivel régiek, annyira nem nehezek, de értékesek, mert rovarok sokasága élhet benne. Segítségül Te is tehetsz bele egy kis csemegét. Apróra vágott alma darabokat, össze zúzott cinkegolyót, vagy hántolt natúr napraforgómag morzsákat. Szeretni fogják a gondoskodást. De nem csak ők. A cinegék hamar ki fogják szúrni, ők mindent hamar észre vesznek. Hozzám ők is betérnek, a vörösbegyek és az ökörszemek. De ma csuszkák is vendégeskedtek benne. Remélem tudtam segíteni. Ha kérdésed van, szívesen válaszolok! Tisztelettel üdvözöllek:Timi!
Törlés