Korán ébredő citromlepke

Védett lepkénk a citromlepke

Sajnos most megörökíteni nem tudtam, mert bármennyire is serényen követtem, ő könnyed röptével eltűnt az erő fái között. Azonban, egy ősszel készült fotómon, meg tudom Nektek mutatni feltűnő szépségét.

A február ugyan még téli hónap, de a második felében egyre jobban érezhető, hallható és látható a kikelet közeledte, és az idei évben sem történik másként. A telihold és a csillagok fényében tündöklő éjszakák leple alatt, még a mai napig mínusz fokokba kúszik a hőmérséklet, azonban a nappalok kellemesen enyhe, tavaszias időjárással kényeztetnek nem csak minket, hanem az erdők, mezők lakóit is.

A meleg napsugarak egyre több madár szívét lobbantják szerelemre, melynek gyöngyöző strófáikkal hangot is adnak. Az avar védelméből sorra dugják elő fejecskéiket a tavaszt köszöntő hóvirágok, és mai 13 fokos kellemes idő, előcsalta az idei első lepkét is.

Délelőtt, ahogy a kis tisztáson sétáltam, élénksárga színben tündöklő lepkén akadt meg a tekintetem. Az ő becsületes neve citromlepke, aki kifejlett, imágó állapotban vészeli át a tél, hosszú és fagyokkal tarkított hónapjait. Az idei, kellemesen meleg február hamar előcsalta őt rejtekéből, mit sem törődve vele, hogy itt-ott még hófoltok díszítik a talajt. De mindezek ellenére ő mégis elérkezettnek látta az időt, hogy elhagyja védett menedékét, és szárnyra kapjon. A fakó, barna színekkel tarkított tisztáson, élénk zöldessárga testét, nem lehetett nem észrevenni, tekintetemet mágnesként csalta magához. A kora tavasszal nyíló virágok közül felénk még csak a hóvirágok kezdenek ébredezni, a többiek még a talajban szunnyadva várják, a még melegebb napokat. Addig amíg, a tüdőfüvek, a kankalinok, a martilapuk ki nem bontják színes szirmaikat, melyek nektárjából táplálkozni tudna, addig az ősszel felhalmozott tartalékaikból fedezi energiaszükségleteit.

Az időjósok szerint a hét vége felé újra visszatérhet a téli időjárás, és a röpke tavaszi előzetes hamar véget érhet, ilyenkor a citromlepkék visszahúzódnak rejtekeikbe, és csak akkor bújnak ismét elő, ha az időjárás újra számukra kedvezően alakul.     

Nyár a tisztáson

Nagy ökörszemlepke

 Citromlepke

 Barna busalepke

A fák sűrű sudarai hiába adtak árnyat, a fülledt nyári levegő áthatotta az erdő minden szegletét. Amikor a tisztás szélére értem a kék égen a nap perzselő sugarai uralkodtak, és csak egy-egy kósza felhőfoszlány úszott tova félősen, mintha tudták volna, tilosban járnak. Légiesen könnyedek és egészen aprócskák, jelentéktelenek voltak, és az izzó sugarak sorra megsemmisítették őket, esélyük sem volt rá, hogy eltakarják a napot, és egy kis árnyékkal ajándékozzák meg a tájat.

Az erdőszél és a rét találkozásánál délcegen álló csalánsereg áll őrt, mindannyian, egytől egyig szúrós tüskékkel felfegyverkezve, akik minden nemkívánatos látogatók megpróbálnak távol tartani. Jól ismerem már őket és tudtam, hogy engem könnyedén tovaengednek, hisz az itt élő állatok útján, vadcsapásain szedtem lábaimat, ott ahol a csalánok meghajolva állnak az erdő előkelő lakói előtt. Az ösvény saras volt, melyben szarvasok, őzek, vaddisznók patáinak a nyoma rajzolódik ki.

Az elmúlt időszakban szinte egyetlen délután sem telt el úgy, hogy ne esett volna az eső. Olykor csak egészen csendesen hullottak alá a cseppek, óvatosan és szelíden, de viharra is volt példa, amikor a fákat csavarta a dühösen tomboló szél és a csapadék szinte özönvízszerűen hömpölygött az ösvényeken. A bőséges eső és az azt követő napsütés hatására a levegő párával telt meg, mázsás súlyként ülte meg a természetet és annak lakóit.

Fülledt meleg ide vagy oda, a tisztás lakói élvezték a napsütést, és lepkék százai lejtették könnyed táncukat a levegőben. Néha egészen alacsonyan repkedtek, hogy aztán újra felemelkedjenek, fel a magasba, ahonnan jól szétláttak, és válogathattak, hogy a virágok bőségéből a számukra a legszimpatikusabbat választhassák ki. Amikor megtalálták a megfelelőt, könnyedén leereszkedtek rá, és kicsit megpihentek a szirmok között. Pihenésük azonban nem tartott soká, hisz időről-időre újabb és újabb lepkevendégek érkeztek, akiknek át kellett adni a helyüket. Voltak, akinek ez egyáltalán nem tetszett, és olyankor egymással kergetőztek, mintha összekapaszkodtak volna szálltak fel a magasba, egyre-egyre feljebb. Ahogy ezeket a repülő kis tündéreket figyeltem, egyikükön megakadt a tekintetem, hisz sokkal, de sokkal nagyobb volt mind közül, és ahogy a seprence szirmai között pihent széttárt szárnyaival, még óriásibbnak tűnt. Megpróbáltam a derékig érő fűben észrevétlenül a közelébe lopakodni, de ő szemfülesebb volt, ahogy érezte jöttömet, újra és újra szárnyra kapott, és tovalibbent. Mintájából ítélve tudtam, hogy gyöngyházlepke, de szárnyainak külső zöldes mintázata ismeretlen volt a számomra. Többszöri próbálkozásom ellenére sem sikerülhet hozzá annyira közel kerülnöm, hogy le tudjam fotózni, de amikor rátalált az egyik mezei varfűre, az annyira rabul ejtette, hogy sikerült őt megörökítenem. Nagyon sok lepkefajt ismerek, de amikor egy új eddig még nem látott egyeddel sikerül találkoznom hihetetlen izgatottság lesz úrrá rajtam, és örömöm szárnyal, hogy egy újabb ajándékkal gazdagított a természet. A határozókönyvem megoldást adott az ismeretlen szépség nevére, Zöldes gyöngyházlepke a becsületes neve, mely hazánkban természetvédelmi oltalom alatt álló faj. Barangolásomat tovább folytatva, igazi paradicsomban éreztem magam, hisz minden szívemnek kedves élőlény körülöttem volt. Pókhálós lepkék nyári nemzedéke, szolid sárga színben tündöklő citromlepkék, barna szárnyakat viselő nagy ökörszemlepkék, ugyancsak barna, de náluk jóval kisebb busalepkék, melynek több faja is tiszteletét tette a tisztáson. A zöldellő fűszálak között megszámlálhatatlanul sok sáska és szöcske ugrált, boldogan és elevenen, élvezve a nap meleg sugarait. De nem csak a rovarok voltak jelen, rengeteg virág bontogatta szirmait. Sudár szárakkal álldogáltak a seprencék, közöttük mezei varfűk, réti szegfűk tündököltek és kínálgatták édes nektárjaikat, egészen a talaj közelében pedig félősen megbújva sallangos gólyaorrok, mezei tikszemek álldogáltak. A fákon madarak csiviteltek, egészen fiatal, nem régiben fészek hagyott fiókák könyörögtek, esedeztek finom falatok után. Fekete és énekes rigók fütyültek, vörösbegyek daloltak, örvös galamb búgott szolidan alig hallhatóan, és a kakukk, túráim örökös kísérője ismételgette a nevét, újra és újra.

 Pókhálós lepke

 Zöldes gyöngyházlepke

 Mezei varfű