A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lepkék. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Lepkék. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. július 15., csütörtök

A lepkék varázslatos világa

 

Barna busalepke 


Szerintem a rovarok közül a lepkék azok, akik a legtöbb ember szimpátiáját elnyerik. Könnyed röptük, színes megjelenésük szó szerint ámulatba ejtő, és, ha magamból indulok ki, akkor nyugodtan ki merem jelenteni, minden túlzás nélkül, hogy órákig el tudok bennük gyönyörködni, figyelni életüket, szokásaikat. 

De nem csak megjelenésük, szokásaik különlegesek, hanem a fejlődésük is egészen ámulatba ejtő. Azonban van az életüknek egy szakasza, ami többeknek nem szimpatikus. Nem tudom ez e a megfelelő jelző rá, de az tény, hogy sok hernyó veszíti el az életet emiatt, az emberek undora, iszonyata miatt. Ha pedig egy hernyó elpusztul, akkor a világban eggyel kevesebb lepke kaphat szárnyra. 

Az ő életük különleges, a lepkék fejlődése egy csoda, a természet gyönyörű csodája, amikor egy aprócska pete esélyt kap arra, hogy viszontagságos hetek, hónapok múlva egy gyönyörű, színpompás lepkeként kapjon szárnyra. Igen sajnos a nőstények által lerakott peték előtt nehéz időszak áll. Ezer és ezer aprócska petéből alig lesz pár, aki kifejlett lepkeként élheti az életét. 

A lepkék petékkel szaporodnak. A petékből kelnek ki a lárvák, amelyeket a lepkék esetében hernyónak nevezünk. Ebben az életszakaszban a hernyók legfőbb feladata a táplálkozás. Megpróbálnak minden tőlük telhetőt, hogy minél több táplálékot, nagyrészt különböző növények leveleit tudják elfogyasztani, hogy a tápanyagok később biztosítani tudják a további fejlődést, építőkövei lehessenek a kifejlett lepke, azaz az imágó testének. A hernyókra rengeteg veszély leselkedik. Éhes csőrök tömkelegének jelentenek fehérjében dús lakomát, főként a fióka nevelési időszakban. Akinek szerencséje van, aki épségben át tudta vészelni a fejlődésének ezen szakaszát, azok egy lépéssel ismét közelebb kerültek a kifejlett állapothoz. A hernyóból imágóvá való átalakulás a báb állapoton keresztül történik. A hernyó bebábozódáskor lényegében becsomagolja magát, hogy védett burkában átalakuláson, és az átalakulás végén egy, gyönyörű lepke kaphasson szárnyra. Ebben a fejlődési szakaszban a báb általában kiválóan beleolvad a környezetébe, így védve magát a külső veszélyektől. A bábból kikelő lepke szárnyai kezdetben még gyűröttek, de a frissen kikelt lepke, nyugalmi állapotban, általában növénybe kapaszkodva, lassan bele pumpálja a testnedveit, melynek köszönhetően kisimulnak, kimerevednek. Eközben szép lassan meg is száradnak, amikor, pedig ez bekövetkezik, a lepke egyből repülni is tud velük. A kifejlett, imágó állapotban a lepkék fő célja a szaporodás, vagyis az, hogy megfelelő párt találjanak, a nőstények pedig petéket rakjanak le. Életük ezen szakaszában táplálkozásuk merőben eltér a lárvakoritól. Ilyenkor főleg energiában gazdag táplálékon, nektáron, édes gyümölcsök nedvein szoktak élni, hiszen a repülés maga igencsak energiaigényes tevékenység.

Igaz most csak tömören írtam le Nektek a lepkék fejlődését, amiről még lehetne sokkal, de sokkal többet is mesélni. 

Szeretném Nektek az elkövetkező időszakban bemutatni az általam megfigyelt hernyókat, lepkéket és megosztani veletek életüket, és megfigyelési élményeimet. 



2021. március 31., szerda

Ébredező rovarvilág - Hajnalpírlepke



A hideg, fagyokkal tarkított márciusi napokat hirtelen a kellemesen meleg, langyos tavaszi időjárás váltotta fel. Szinte egyetlen nap leforgása alatt köszöntött be a régen várt jó idő. 

Az erdő ösvényeit a Nap sugarai cirógatják, sorra ébresztgetve a téli álmukat alvó lakókat. Lassan félősen bontogatni kezdik szirmaikat a kora tavaszi virágok, illatukat a langyos szél repíti előre útján, méhek, dongók zümmögő hangja, madarak gyönyörű strófája járja át az ösvényeket. Készülnek a fák, készülnek a bokrok, ágaikon rügyeik duzzadnak, mintha mindannyian egy titkos varázsszóra várnánk. És, amikor ez a hang könnyedén szalad végig az ösvényeken, bejárva minden szegletét, minden rejtett zugát, szépen sorban, egymást követve, mint apró kis ujjacskákat bontják majd ki leveleiket. 

A tavasz meleg érintése, ami levegőt olyan kellemesen meleggé varázsolja, sorra csalja elő a könnyed röptű lepkéket is. Tegnap délelőtt, idén először sikerült megfigyelnem, a csapongó röptű, élénk narancssárga szárnyfoltot viselő hajnalpírlepkét. Miközben szárnyait hol össze zárta, hol szét tárta, újra és újra élőtűnt a hímekre jellemző élénk sárga szárny dísze. Röptében könnyen kitűnik a még színét vesztett tájból. Azonban, amikor épp rövidke pihenő idejét tölti, és szárnyait összezárja, tökéletesen beleolvad a környezetébe. Hiszen szárnyai fonákjának a mintázata és színezete kiváló álcázást biztosít a számára. 

Egyes években nagy számban megfigyelhetőek egyedei. Voltak már olyan esztendők, amikor nagyon gyakran tudtam szépségükben gyönyörködni. Tavaly egész kevés egyedét láttam, hogy az idei esztendőben újra nagy számban fordulnak - e elő az még a jövő titka. Mindenesetre, az idei első találkozás, újra kedves emlék a számomra. 

2019. február 19., kedd

Korán ébredő citromlepke


Védett lepkénk a citromlepke
Sajnos most megörökíteni nem tudtam, mert bármennyire is serényen követtem, ő könnyed röptével eltűnt az erő fái között. Azonban, egy ősszel készült fotómon, meg tudom Nektek mutatni feltűnő szépségét.


A február ugyan még téli hónap, de a második felében egyre jobban érezhető, hallható és látható a kikelet közeledte, és az idei évben sem történik másként. A telihold és a csillagok fényében tündöklő éjszakák leple alatt, még a mai napig mínusz fokokba kúszik a hőmérséklet, azonban a nappalok kellemesen enyhe, tavaszias időjárással kényeztetnek nem csak minket, hanem az erdők, mezők lakóit is.
A meleg napsugarak egyre több madár szívét lobbantják szerelemre, melynek gyöngyöző strófáikkal hangot is adnak. Az avar védelméből sorra dugják elő fejecskéiket a tavaszt köszöntő hóvirágok, és mai 13 fokos kellemes idő, előcsalta az idei első lepkét is.
Délelőtt, ahogy a kis tisztáson sétáltam, élénksárga színben tündöklő lepkén akadt meg a tekintetem. Az ő becsületes neve citromlepke, aki kifejlett, imágó állapotban vészeli át a tél, hosszú és fagyokkal tarkított hónapjait. Az idei, kellemesen meleg február hamar előcsalta őt rejtekéből, mit sem törődve vele, hogy itt-ott még hófoltok díszítik a talajt. De mindezek ellenére ő mégis elérkezettnek látta az időt, hogy elhagyja védett menedékét, és szárnyra kapjon. A fakó, barna színekkel tarkított tisztáson, élénk zöldessárga testét, nem lehetett nem észrevenni, tekintetemet mágnesként csalta magához. A kora tavasszal nyíló virágok közül felénk még csak a hóvirágok kezdenek ébredezni, a többiek még a talajban szunnyadva várják, a még melegebb napokat. Addig amíg, a tüdőfüvek, a kankalinok, a martilapuk ki nem bontják színes szirmaikat, melyek nektárjából táplálkozni tudna, addig az ősszel felhalmozott tartalékaikból fedezi energiaszükségleteit.
Az időjósok szerint a hét vége felé újra visszatérhet a téli időjárás, és a röpke tavaszi előzetes hamar véget érhet, ilyenkor a citromlepkék visszahúzódnak rejtekeikbe, és csak akkor bújnak ismét elő, ha az időjárás újra számukra kedvezően alakul.     

2018. június 25., hétfő

Nyár a tisztáson


Nagy ökörszemlepke

 Citromlepke

 Barna busalepke


A fák sűrű sudarai hiába adtak árnyat, a fülledt nyári levegő áthatotta az erdő minden szegletét. Amikor a tisztás szélére értem a kék égen a nap perzselő sugarai uralkodtak, és csak egy-egy kósza felhőfoszlány úszott tova félősen, mintha tudták volna, tilosban járnak. Légiesen könnyedek és egészen aprócskák, jelentéktelenek voltak, és az izzó sugarak sorra megsemmisítették őket, esélyük sem volt rá, hogy eltakarják a napot, és egy kis árnyékkal ajándékozzák meg a tájat.
Az erdőszél és a rét találkozásánál délcegen álló csalánsereg áll őrt, mindannyian, egytől egyig szúrós tüskékkel felfegyverkezve, akik minden nemkívánatos látogatók megpróbálnak távol tartani. Jól ismerem már őket és tudtam, hogy engem könnyedén tovaengednek, hisz az itt élő állatok útján, vadcsapásain szedtem lábaimat, ott ahol a csalánok meghajolva állnak az erdő előkelő lakói előtt. Az ösvény saras volt, melyben szarvasok, őzek, vaddisznók patáinak a nyoma rajzolódik ki.
Az elmúlt időszakban szinte egyetlen délután sem telt el úgy, hogy ne esett volna az eső. Olykor csak egészen csendesen hullottak alá a cseppek, óvatosan és szelíden, de viharra is volt példa, amikor a fákat csavarta a dühösen tomboló szél és a csapadék szinte özönvízszerűen hömpölygött az ösvényeken. A bőséges eső és az azt követő napsütés hatására a levegő párával telt meg, mázsás súlyként ülte meg a természetet és annak lakóit.
Fülledt meleg ide vagy oda, a tisztás lakói élvezték a napsütést, és lepkék százai lejtették könnyed táncukat a levegőben. Néha egészen alacsonyan repkedtek, hogy aztán újra felemelkedjenek, fel a magasba, ahonnan jól szétláttak, és válogathattak, hogy a virágok bőségéből a számukra a legszimpatikusabbat választhassák ki. Amikor megtalálták a megfelelőt, könnyedén leereszkedtek rá, és kicsit megpihentek a szirmok között. Pihenésük azonban nem tartott soká, hisz időről-időre újabb és újabb lepkevendégek érkeztek, akiknek át kellett adni a helyüket. Voltak, akinek ez egyáltalán nem tetszett, és olyankor egymással kergetőztek, mintha összekapaszkodtak volna szálltak fel a magasba, egyre-egyre feljebb. Ahogy ezeket a repülő kis tündéreket figyeltem, egyikükön megakadt a tekintetem, hisz sokkal, de sokkal nagyobb volt mind közül, és ahogy a seprence szirmai között pihent széttárt szárnyaival, még óriásibbnak tűnt. Megpróbáltam a derékig érő fűben észrevétlenül a közelébe lopakodni, de ő szemfülesebb volt, ahogy érezte jöttömet, újra és újra szárnyra kapott, és tovalibbent. Mintájából ítélve tudtam, hogy gyöngyházlepke, de szárnyainak külső zöldes mintázata ismeretlen volt a számomra. Többszöri próbálkozásom ellenére sem sikerülhet hozzá annyira közel kerülnöm, hogy le tudjam fotózni, de amikor rátalált az egyik mezei varfűre, az annyira rabul ejtette, hogy sikerült őt megörökítenem. Nagyon sok lepkefajt ismerek, de amikor egy új eddig még nem látott egyeddel sikerül találkoznom hihetetlen izgatottság lesz úrrá rajtam, és örömöm szárnyal, hogy egy újabb ajándékkal gazdagított a természet. A határozókönyvem megoldást adott az ismeretlen szépség nevére, Zöldes gyöngyházlepke a becsületes neve, mely hazánkban természetvédelmi oltalom alatt álló faj. Barangolásomat tovább folytatva, igazi paradicsomban éreztem magam, hisz minden szívemnek kedves élőlény körülöttem volt. Pókhálós lepkék nyári nemzedéke, szolid sárga színben tündöklő citromlepkék, barna szárnyakat viselő nagy ökörszemlepkék, ugyancsak barna, de náluk jóval kisebb busalepkék, melynek több faja is tiszteletét tette a tisztáson. A zöldellő fűszálak között megszámlálhatatlanul sok sáska és szöcske ugrált, boldogan és elevenen, élvezve a nap meleg sugarait. De nem csak a rovarok voltak jelen, rengeteg virág bontogatta szirmait. Sudár szárakkal álldogáltak a seprencék, közöttük mezei varfűk, réti szegfűk tündököltek és kínálgatták édes nektárjaikat, egészen a talaj közelében pedig félősen megbújva sallangos gólyaorrok, mezei tikszemek álldogáltak. A fákon madarak csiviteltek, egészen fiatal, nem régiben fészek hagyott fiókák könyörögtek, esedeztek finom falatok után. Fekete és énekes rigók fütyültek, vörösbegyek daloltak, örvös galamb búgott szolidan alig hallhatóan, és a kakukk, túráim örökös kísérője ismételgette a nevét, újra és újra.



 Pókhálós lepke

 Zöldes gyöngyházlepke

 Mezei varfű


2018. március 2., péntek

Üdvözöllek március!



 Tyúktaréj

 Fekete kökörcsin

 Kikeleti hóvirág


Beköszöntött a március, az első tavaszi hónap. Azonban az időjárás, mit sem törődik a naptárral, hisz a tél sehogy sem akar engedni fagyos szorításából. Sőt mi több, a mögöttünk álló téli hónapok legfagyosabb napjai köszöntöttek be február legvégére.
De mindezek ellenére a természet lakói már jelzik és érzik, hogy bizony már van valami a levegőben.
Amikor a szürke fellegeket a szél tovarepíti, a szikrázó kék égen lassan osonó nap korongja már kellemes meleg érintésével fésüli a tájat. Az erdő fái nagyokat nyújtóznak csupasz karjaikkal, és sorra vetik le magukról korhadt, megöregedett ágaikat. Amikor egy-egy ilyen ág földet ér, hangja messzire kúszik a még csendes erdőben. De a csend napjai már meg vannak számlálva, hisz sorra találnak rá a madarak gyöngyöző énekükre, és lágyan dalolni kezdenek, mely úgy folyik szét a fák sudarai között, mint a lassan folyó kis patak kristálytiszta vize.
Amint engedni kezd a fagy, a föld mélyén megmozdul az élet, sorra ébredezni kezdenek a tavasz első vadvirágai. A nap sugarai gyengéd kezeikkel, ahogy végigsimítsák a földet, úgy dugják elő aprócska fejeiket a hóvirágok, a téltemetők, a bársonyos tüdőfüvek, és a kopár sziklákon is kíváncsi tekintetekkel kukucskálnak elő a meleg bundába bújt kökörcsinek, megmutatva a világnak fenséges szépségüket.
A langyos tavaszi napsütés, ébresztőt fúj a rovarvilág aprócska tagjainak is, akik éppen, hogy csak kitörlik az álmot a szemeikből, már keresik is a színes virágokat, hogy azok édes nektárjaival lakjanak jól. Téli odvaikból előbújnak az áttelelő lepkék, az élénksárga színű citromlepkék, a nappali pávaszemek, és újra megcsodálhatjuk fenségesen szép, könnyed táncukat. 
A fák, a bokrok szundikáló rügyei egyre csak duzzadnak és duzzadnak, majd egy szép napsütéses reggelen előbújnak az élet apró ígéretei, hogy a természet ösvényeit újra, üde zöld lobbal takarják be.
Csodaszép hetek és hónapok állnak előttünk, melyek alatt, újra, mint minden esztendőben, szem és fültanúi lehetünk a csodának, mely nem más, mint a természet gyönyörű újjászületése.


 Salátaboglárka

 Hétpettyes katicabogár

Nappali pávaszem

Ébredező erdő



2017. december 31., vasárnap

Búcsú a 2017-es esztendőtől!


 Kedves olvasóim ezúton szeretnék Nektek Boldogságban, és Élményekben Gazdag Új Esztendőt Kívánni!

Elérkezett az idei év utolsó napja, és én hálát szeretnék adni, a sok kedves emlékekért, a boldog pillanatokért, melyeket a természet ösvényein élhettem át. Ezekből a számomra fontos élményekből egy csokorra valót gyűjtöttem össze, így véve búcsút a mögöttem álló esztendőtől.


Január:
Az idei esztendő első hónapja igazán kedves élményeket tartogatott a számomra, melyek közül a legkedvesebb, a süldő vaddisznókkal való találkozásom volt.

Vaddisznó süldő



Február:
A február még ízig-vérig téli hónap, de a természet már érzi, hogy közeleg a tavasz, és az újjászületés. Az idei év első virága a kikeleti hóvirág, már február legelején bontogatni kezdte hófehér csillagszemeit.

Kikeleti hóvirág

Kikeleti hóvirág


Március:
Ebben a hónapban már egyre jobban érezni lehetett a tavasz leheletét, sorra bújtak elő az avartakaró védelméből a színes szirmokkal büszkélkedő erdei virágok.  

Mezei tyúktaréj 

 Erdei galambvirág


Április: 
Áprilisban a madarak dalitól voltak hangosak az erdők-mezők ösvényei, és sorra ébredeztek téli álmukból a rovarvilág szebbnél szebb képviselői. 

Hétpettyes katicabogár 

Nagybajszú méh


Május: 
Az erdei ösvények üde zöld lombruhájukkal védték a madarak gondosan megépített fészkeit, melyekben aprócska tollasok láttak napvilágot, akiket a gondos madárszülők fáradtságot nem ismerve tápláltak, hogy szép nagyra, és erősre cseperedjenek. 


Nagy fakopáncs

 Nagy fakopáncs fióka


Június: 
Megérkezett az első nyári hónap, a természet szerteágazó ösvényein zsongott az élet. Madarak szálldosnak ágról ágra, és lepkék lejtettek könnyed táncot a virágokkal tarkított rétek felett. 

 Piros szender

Barna tűzlepke


Július: 
Július elején szépen lassan elcsendesedtek a madarak énekei, az új nemzedék fiókái pedig egyre önállóbbá váltak. Naplemente után őzsuták merészkedtek elő az erdők védelméből, kiket aprócska, pettyes gidái kísértek.   

 Nagy fakopáncs fiatal példány


 Őzsuta


Augusztus:
Az utolsó nyári hónapban, már az őszre kezdett készülni a természet. Kezdtek szárnyra kapni vonuló madaraink, hogy megkezdjék vándorútjukat telelő területeik irányába.  Évről évre ebben a hónapban találkozom a legtöbbször nagy kedvenceimmel az ájtatos manókkal, és ez az idei esztendőben is így történt.  

Imádkozó sáska

 Imádkozó sáska

Szeptember: 
Beköszöntött az első őszi hónap, a természet  bőséges táplálékkal látta el lakóit. Szirmait bontogatta az ősz legszebb virága az őszike, az erdők ösvényein pedig megkezdődött az őszi csoda, a lombszíneződés. 


Őszi kikerics




Október:
Októberben kiteljesedett az ősz, és minden szépségét feltárta előttünk. Az erdők fái a legszebb, és a legszínesebb ünneplőjüket öltötték magukra, az avarból pedig szebbnél szebb kis kalaposok bújtak elő.




Légyölő galóca


November:
November elejére puha avar fedte be az erdők ösvényeit, melyek közül őzlábgombák kukucskáltak ki. A mókusok, a közelgő télre gondolva, elkezdték feltölteni az aprócska spájzaikat. 


Nagy őzlábgomba

Mókus


December: 
A hónap legelején a tél a legszebb arcát mutatta meg nekünk. A rétek, a mezők, és az erdők ösvényeire, vastag hópaplant terített a természet.



2017. augusztus 19., szombat

Gyalogbodza vendéglő.


 Nagy gyöngyházlepke


W-betűs farkincásboglárka

 Kis fehérsávoslepke


Az augusztusi nap felkelő sugarai, bágyadtan táncolnak a hegyek ormain, lent a völgyekben még félhomály üli meg az ösvényeket. Mintha mindenki aludna, csend van és nyugalom, a fűszálakon apró harmatcseppek őrzik a hűvös éjszaka emlékét. Némán, mozdulatlanul várják, hogy a nap első sugarai végigsimítsák őket, és akkor, mint az apró gyémántok, akiket földre ejtettek csilingelni kezdenek, és fényükkel beragyogják az egész tisztást. Nehézkesen szedem lábaimat a vállamig érő, katonás sorrendben álló csalánsereg büszke tagjai között. Védekezek ellenük, ahogy tudok, lábaimat és karjaimat hosszú ruha fedi, kezeim pedig zsebembe rejtve, pihenve várják, hogy átverekedjem magam a szúrós ellenállókon. Sikerül az átkelés, csak egy-két bogáncs potyautas szegődik mellém, akiktől ügyesen meg is válok mihelyst a tisztás túloldalára értek. A nap eső sugarai itt már ébresztőt fújtak a lakóknak, és a gyalogbodza vendéglő is tárt virágokkal üdvözli az első korán ébredő látogatóit. Közelebb megyek, hogy alaposan szemügyre vegyem a bogernyőkbe tömörült virágokat. Csinosak mind egytől-egyig, és emellett finom nektárral várják, a beporzásukat végző rovarokat. A korán ébredő nap meleg sugarai már gyengéden simogatják őket, a rovarok pedig szépen sorban tiszteletüket teszik. Van azonban, aki nem ment messzire, aranyos rózsabogár a virágok alatt álldogáló leveleken meghúzódva töltötte az éjszakát. Csinos zöld ruháját az éjszakai harmat cseppjei díszítik, a nap sugarai pedig úgy csillognak rajta, mint a csiszolt drágakövön. Nem mozdul, még az igazak álmát alussza, és nem törődik vele, hogy a reggel már megérkezett, ő rá se hederít, ráér még kitörölni az álmot a szeméből. Ahogy telik az idő egyre nagyobb a zsongás, rózsabogarak álldogálnak minden virágon, és úgy bújnak bele a szirmokba, mint a frissen vetett puha dunnába. Némelyiknek alig van ki üde zöld ruhája, a szirmok gyengéden fonják őket körbe. A lepkék is sorra érkeznek. Könnyed táncot lejtenek a tisztás szélén, majd ők is betérnek a bodzavendéglőbe. Különleges szépségű W betűs farkincásboglárkák, jókorára nőtt, narancssárga színekben pompázó nagy gyöngyházlepkék, fekete fehér mintás kis fehérsávoslepkék, és nagy ökörszemlepkék. Ahogy végignézek az egyre naposabb tisztáson, belőlük van a legtöbb, a nagy ökörszemlepkékből, de ők inkább a seprence fehér virágainak a társaságát keresik, csak egy-egy választja a bodzavirágot. Mindenkinek megvan a maga kedvenc helye, az ahol a számára a legfinomabb nektárt kínálják fel, és ezek szerint az ökörszemlepkéknek a seprence a törzshelyük. Nagyon szépen mutatnak a fehér szirmokkal büszkélkedő virágokon ezek a barna színben játszó pillék. De melyik lepke nem mutat jól, nekem mind nagyon tetszik, és mindig meglátom az összhangot lepke és virág között, talán azért, mert nagyon kedvelem őket. Már vagy egy jó órája figyelem a kis vendéglő életét, és annak szárnyas látogatóit, és ahogy a nap egyre magasabbra kúszik a kristály tiszta kék égen, úgy jelenik meg egyre több nagy gyöngyházlepke. A szél is felébredt éjszakai álmából, gyengéd kezeivel simogatja a tisztás növényeit, kik engedelmesen követik minden mozdulatát, hol jobbra, hol balra dőlve. Lágyan ringatóznak, mint a tenger vize, a nyugodtabb napokon. Csendes a táj, kedves társaim, akik hűségesen kísértek, bármerre is szedtem lábaimat a természet ösvényein, már nesztelenül motoznak a fák karjai között, nem dalolnak, de most is itt vannak, csak sokkal rejtettebben, mint ez idáig. Órákig el tudnák még időzni, és egy pillanatra sem kerítene hatalmába az unalom, mert nincsen pillanat, hogy ne történne valami kedves és különleges esemény. De indulnom kell, kezeimet ismét a zsebembe rejtem, és újra felveszem a harcot a csalánsereggel, akik most elpilledve az egyre melegebb levegőtől sokkal szelídebben viselkednek.         
            

 Kis fehérsávoslepke

Nagy ökörszemlepke 

Aranyos rózsabogár

 Aranyos rózsabogár

2017. június 22., csütörtök

A Medves-fennsík kora nyári kincsei.


Réti margitvirág

 Kétlevelű sarkvirág

 Kétlevelű sarkvirág

 Terebélyes harangvirág

 Réti szegfű

 A Medves -fennsík réti keresztje

 


Kora délután indultunk útnak a Medves–fennsíkra. A nap melengető sugaraival cirógatta a tájat, a szél pedig gyengéden, alig észrevehetően hintáztatta a fennsíkot körbeölelő hatalmas fák üde zöld leveleit. A nyár a legszebb arcát mutatta, az égbolton szebbnél-szebb, fehér színen tündöklő habos felhők kergették egymást, melyek időről időre búvóhelyként szolgáltak a nap izzó korongjának. Az elmúlt napokban egy-egy szelíd nyári zápor robogott végig a vidékünkön, de a talaj már egy cseppnyi emlékét sem tudta megőrizni, a földút porzott a lábaink alatt. Az esős tavasznak és a meleg június elejének köszönhetően a növények olyan nagyra nőttek, mintha valaki láthatatlan kezeivel húzta volna őket fel az ég felé. A fűszálak sok helyen a derekamat súrolták, melyek között csodálatos szépségű, színes szirmokban pompázó mezei virágok húzódtak meg. Ezeknek, a virágoknak a szépségében, egészen a nyár második feléig gyönyörködhetünk, hiszen a hatalmas fennsík kaszálását csak akkor kezdik meg, amikor a talajon, a fűszálak rejtett védelmében fészkelő madarak fiókái mind elhagyták az otthonukat.
Ha a magasból pillantanánk le a nap fényében fürdő hatalmas mezőre, az üde zöld fűtengerből a nyár első vadvirágainak színes foltjai tárulnának a szemeinek elé. Fehér foltokat rajzolnának a mezei margitvirág és a közönséges cickafark szolid virágai, lila foltokkal csalná a tekintetet a terebélyes harangvirág bókoló fejecskéi, élénk rózsaszín színükkel hívnák fel magukra a figyelmet a réti szegfűk, és félősen szinte alig láthatóan halványlila színével egészítené ki ezt a csodaszép összhangot a mezei kakukkfű picike, de annál szebb virágai. A nyár vadvirágainak pompáját az ő szépségük vezeti be, és ahogy telnek a hetek, úgy változik a fennsík színes virágtengerré. A virágok, melyek édes nektárt termelnek, sorra csalják magukhoz a rovarvilág képviselőit, azonban valami oknál fogva most sokkal kevesebben voltak, mint a tavalyi esztendőben. Nagy ökörszemlepkék, barna busalepkék, nagy tűzlepkék, közönséges boglárkák, sötétaljú karcsúbagoly lepkék,  pihengettek a fűszálak között, és látogatták a virágok kelyheit. De nem csak itt vettem észre a lepkék hiányát, a kis tisztáson is kevesebben járják könnyed táncaikat a levegőben, és kirándulásaink alatt is észrevehetően kevesebb lepkén akad meg a tekintetem. Aprócska sáskalárvákból és hosszú csápokkal ékeskedő szöcskékből azonban nem volt hiány. Ahogy a fűszálak között szedtem a lábaimat ők sorra, hatalmas ugrásokkal tértek ki előlem. Amikor pedig újra földet értek tovább folytatták békés pihenésüket. Miközben az egyik sziesztázó sáskát szemléltem nem messze tőle egy fehér virág tűnt fel. Sudárra nőtt termetével megpróbálta a lehetetlent, túlnőni a fűszálakat, de próbálkozását nem koronázta siker, bármennyire is magas volt, nem tudott szomszédai fölé emelkedni. Soha eddig még nem sikerült ilyen fajjal találkoznom, így a neve is ismeretlen volt a számomra, mindaddig, míg odahaza a határozó könyvem meg nem fejtette a rejtélyt. A becsületes neve kétlevelű sarkvirág, mely az orchideafélék családjának fontos és egyedi szépségű tagja. Aki mint később kiderült nem volt egyedül, pár méterrel odébb még egy sudár sarkvirág álldogált, aki ugyanolyan varázslatosan nézett ki, mint a rokona.
A természetnek hála ezen a kiránduláson is újabb virágfajt ismerhettem meg, méghozzá nem is akármilyet, egy védett és egy igazán csinos, egyedi kinézetű növényt.  


 Nagy ökörszemlepke

 Nagy tűzlepke

 Erdei busalepke

 Sötétaljú karcsúbagoly

Közönséges boglárka