Megszoktál-e állni és megcsodálni a világot, mely körbeölel Téged, azt a sok kincset, melyeket feltár előtted? Az ezernyi színben pompázó rétet, a virágokat melyeknek illata elcsábít Téged? Az erdőt, a hűsítő, árnyékot adó fákat, melynek lakói mind Terád várnak? A hatalmas tavat, annak fodrozódó vizét, a madarakat, melyeknek gyöngyöző énekét feléd repíti a szél? A nap sugaraiban úszó tájat, a csillagfényes éjszakákat? Az üde zöld füvet és annak népét, melyeknek muzsikája örökké szívedben él? Szoktad-e hagyni, hogy ez a sok csoda elvarázsoljon Téged, nem rohanni csak megállni és tiszta szívvel átélni, amit Neked tartogat a természet?
Miskolczi Timi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése