2020. augusztus 14., péntek

Csapatba verődött őszapók






Mi sem bizonyítja jobban az ősz közeledtét, mint tollas kis barátaim csapatba verődése. Aki értő szemmel és füllel követi a természet szerte ágazó ösvényein történő eseményeket, annak naptár sem kell ahhoz, hogy tudja, épp melyik hónapban jár az esztendő. A természet beszél hozzánk, üzeneteket küld, melyekből olvasni tudunk. 
A nyár utolsó hónapjának a közepén járunk, az ősz már csak karnyújtásnyira van tőlünk és az erdők, mezők lakóitól. Egészen halkan, szinte alig alig hallhatóan már a természet ajtaján kopogtat, melyet mi is hallhatunk, amikor az ösvényein szedjük a lábunkat. 
Én bármikor is térek rá az erdő szerte ágazó útjaira, mindig nagyra nyitott szemmel és füllel követem a körülöttem zajló eseményeket, figyelem a növények változásait, az állatok hangjait. 
Tegnap délután rég, hosszú hetek vagy, ha pontosabban akarok fogalmazni, hónapok óta nem hallott hangokra lettem figyelmes. "Szri - szri, szri - szri" gyorsan egymás után ismétlődtek az aprócska őszapók kedves hangjai. Tavasz legelején láttam utoljára csapatba verődött őszapókat, amikor még a nászidőszakuk előtt álltak. Most augusztus közepe van, a költési időszakuk nekik is véget ért, amikor ők is párba állva járták a természet ösvényeit és fiókáikat nevelték. Immár újra, nagyobb társaságban, összetartva élik a napjaikat. Együtt, közösen kutatják fel betevőjüket, miközben szinte megállás nélkül "szri - szri, szri - szri" kapcsolattartó hangjukkal jeleznek egymásnak. Ennek a hangnak köszönhetően tudják a csapat egyedei, hogy a többiek éppen hol tartózkodnak. Amikor az egyik madár szárnyra kap, és elindul újabb célja felé, a többi tollas követi őt. Messzire soha nem maradnak el egymástól. Amikor egy - egy ilyen csapatnak lehetek a szemtanúja, ámulva figyelem akrobatikus ügyességüket. Miközben a fák vékonyka ágain betevő után kutatnak, gyakran fejjel lefelé, olykor egy lábbal kapaszkodnak. Ügyességük utánozhatatlan. Éppen ennek köszönhetően, ők olyan helyeken is élelmet tudnak keresni, ahová más tollas nem tud merészkedni. Könnyű testüket, mozgékony lényüket még a fák legvékonyabb ágacskái is megtartják. 
Járjátok Ti is nyitott szemmel és füllel a természet ösvényeit, mert az erdők és a mezők ösvényei rengeteg kedves pillanatokat rejtenek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése