2016. június 16., csütörtök

A rozsdafarkúak másodköltése.




Aki figyelemmel követi bejegyzéseimet, az biztosan emlékszik rá, hogy egészen pontosan április 22-én kezdtek neki a házi rozsdafarkúak az idei első költésüknek. Ez alatt a pár hét alatt a szülők gondoskodásának hála, az öt aprócska, fehér tojásból, szép nagyra cseperedett fiókák lettek. Miután anyjuk folytonos unszolására elhagyták addigi otthonukat, elkezdtek ismerkedni a nagy világgal. Napokon keresztül jó testvérek módjára együtt várták szüleiket, akik gondosan tovább etették őket. Majd ahogy teltek a napok már csak a hím gondoskodott róluk, a tojó elkezdett készülni a másodköltésére. Csőrében mohákat, apró fűszálakat hordott és elkezdte renoválni otthonukat. A hím pedig amikor csak ideje engedte dalra fakadt, védve revírjét. Az első költés alatt biztonságosnak ítélték meg otthonukat, így hűek maradtak hozzá. Az öt testvér napról napra egyre bátrabb lett és az elmúlt napokban már jól áthatóan önállóan vadásztak rovarzsákmányaikra. A hetek át hallott könyörgő csipogások is elcsendesedtek, helyükre pedig a csend és a figyelem lépett, hiszen a vadászathoz türelmesnek és figyelmesnek kell lenniük, de amint látom egyre ügyesebben ejtik el áldozataikat. Múlt héten pénteken, a szép gondosan rendbe tett fészekben egy aprócska fehér tojás lapult, mely szombatra megduplázódott. Hétfőn reggelre már hárman voltak, kedden a tojó pedig nekikezdett melengetésüknek, mely nem jelentett mást, minthogy teljes lett a fészekalj. Innentől kezdve gondosan melegíti őket és csak addig lesz távol amíg táplálékot keres magának. Körülbelül két hét és fény derül rá, hogy hány pelyhes kis rozsdafarkú látja meg a napvilágot.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése