Tiszavirágok.

A legutóbbi bejegyzésemben a Tiszánál töltött napom élményeit osztottam meg Veletek. Sajnos a tiszavirágzásnak nem lehettünk igazán részesei, de jó pár kérész násztáncát meg tudtuk figyelni. Ezek az élőlények rovarvilágunk olyan különleges teremtményei, hogy mindenképpen megérdemelnek egy róluk szóló bejegyzést. A tiszavirág Európa és hazánk legnagyobb akár a 8-10 cm-es méretet is elérő kérésze és nekik az évente egyszer megfigyelhető rajzását nevezzük tiszavirágzásnak. Igen különleges élőlények, egyrészt rövidke vízfelszín feletti életük, másrészt röpképes állapotban bekövetkező vedlésük miatt, mely csak őrájuk jellemző. Ezalatt a rövid élet során csak a nászra és a szaporodásra koncentrálnak. De mi is történik velük pár órás vízfelszín feletti életük alatt? Még mielőtt megkezdenék vízfelszín feletti életüket, a felszín alatti élőhelyükön egy lárva átlagosan, 25-30-szor vedlik. Nyár eleji estéken, a naplemente időszakában, amikor több időjárási tényező is számukra kedvezően alakul megkezdődik a rajzásuk. A folyó agyagos partoldalában élő lárvák, akik elérték a harmadik életévüket előbújnak és felemelkednek a víz felszínére. Először a hímek jelennek meg, utolsó vedlésükre a felszín felett, röpképes állapotukban kerül sor. Ezzel az utolsó átalakulással lesznek szubimágókból imágók, azaz kifejlett, ivarérett rovarok. A vedlés idejére faágakat, leveleket vagy bármilyen számukra megfelelő helyet keresnek, ezen idő alatt azonban védtelenek és más élőlényeknek például madaraknak vannak kiszolgáltatva, mert nekik kitűnő élelemforrást jelentenek. A vedlés végén jól megfigyelhetően a hosszú kétágú faroktoldalékkal rendelkezőn hímek kezdik meg násztáncukat a folyó vízének a felszíne felett így keresve meg a nőstényeket. A nőstények az utolsó vedlés után már azonnal párzóképesek. Miután a hímek párosodtak elpusztulnak és tömegesen terítik be a vízfelszínt. Ilyenkor a folyó terített asztalként szolgál a halak és a madarak számára. A nőstények tovább repülnek a folyásiránnyal szemben és azon a részen ahol ők is megkezdték felszíni életüket, a vízre szórva lerakják petéiket, majd követve párjukat ők is elpusztulnak. Peték tízezrei süllyednek le a mederfenékre, majd a belőlük kikelt lárvák a folyó mederfalába fúrják magukat, ami az elkövetkező három évben otthonuk lesz. A több vedlésen átesett lárvák egy kellemesen meleg, nyár eleji estén előbújnak és megkezdik igencsak rövidke vízfelszín feletti életüket. A folyót pedig ezekben az órákban csodálatos tiszavirágzás keríti hatalmába.