Meggyvágó fiatal példány
Madárbarát keretemet egész évben rengeteg faj látogatja. Ősztől tavaszig, a hazánkban áttelelő madarak, melyek a nyári időszakban kiegészülnek a vonuló fajokkal. A meleg időszakban a friss víz, a madárfürdő és az érő gyümölcsök teszik könnyebbé életüket. Az erdő és a kertem árnyas szegletei rengeteg finom falatot rejtenek tollas kis látogatóimnak. Sok faj az erdő sűrűjében, vagy éppen az én kertemben építi meg fészkét és neveli fel utódait. Június első heteiben aprócska, fiatalkori tollruhát viselő, nemrégiben fészek hagyott madarak jelennek meg nálam szüleik kíséretében. Nagy fakopáncsok, énekes és feketerigók, széncinegék, zöldikék, meggyvágók vékonyka hangokon csipognak, jelezvén a szülőknek, hogy éhesek. Inni már önállóan is tudnak és a zsákmányszerzés praktikáival is kezdenek ismerkedni, mely majd napról napra egyre ügyesebben fog menni nekik. A cseresznye és a meggyfáim tavasszal fehér virágruhába pompáztak, melyek mostanra szépen pirosodó termésekkel várják az éhes csőrű madarakat és ők jönnek is szép számmal. A legtöbben talán a meggyvágók vannak, akik erős csőrükkel csak a meggy és a cseresznyemagokat törik fel miután a húsukat lefejtették. A gyümölcs húsát leejtik a fűszálak közé, mely más fajoknak szolgál eleségül.
Tegnap este naplemente előtt egy árny jelent meg a fa fölött és a másodperc tört része alatt csapott le az ágak közé. A fa levelei a levegőbe kergették egymást és még egy ág is leesett a földre. Aztán hirtelen a talajra ereszkedett és akkor láttam, hogy karmai között ott van a zsákmánya, mely nem más volt mint egy meggyvágó. Pár pillanat múlva pedig felrepült és tovaszállt az erdő sűrűjébe. Talán a fiókáinak vitte az elejtett madarat, melyek ilyenkor már a fészekben lapulnak és várják a táplálékot. Ezek a táplálékok pedig nem mások, mint az énekes madarak, mert a karvaly étlapján szinte csak és kizárólag ők szerepelnek. Áldozatait lesből figyeli ki, vagy hirtelen meglepetésszerűen csap le rájuk, mely ezen a napon is így történt. Az így elfogott zsákmányt megtisztítja és úgy viszi fészkébe az utódainak. Jól tudom, hogy ez az élet és a természet rendje, hogy fennmaradásához és fiókáik fejlődéséhez táplálékra van szükségük. De mégis rossz volt látni, hogy éppen egy olyan madár lett áldozat, aki a kertem állandó vendége volt. El kell fogadni, hogy egy élőlény halálával élhet tovább egy másik faj, de a szomorúság mégis elfogott, amikor az a védtelen madárka halálra lett ítélve a karvaly karmai között.
Karvaly
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése