Aranyos veselke
Az erdő mélyén, a sudár fák védelmében kis patak
csörgedezik. Vize egészen sekély, hangja kellemesen csöndes. Csak nagyobb
esőzések után duruzsol hangosabban, amikor medrében a vízcseppek sokasága
fürgén, elevenen szalad útján előre. Partján többek között aprócska tobozokat
ágain ringató égerfák, kecses gyertyánok, nyúlánk barkákat viselő mogyoró
bokrok, kesze-kusza ágakkal megáldott fekete bodzák és egész évben zöld
levelekkel büszkélkedő vadszederbokrok lelték meg otthonukat.
Partján ilyenkor kora tavasszal, amikor a fák ágai között a
Nap sugarai könnyedén át tudnak hatolni, és meleg simításukkal a talajt cirógatják,
vadvirágok sokasága kezd ébredezni hosszú, téli álmából. Ez a kis patak egy
völgy mélyében fekszik, medrében kényelmesen terpeszkedve, de ide a völgybe
csak dél tájban, amikor a Nap korongja magasan járja az eget érnek be a
sugarai.
Környezetében a talaj mindig kellemesen nyirkos, a levegő
pedig párás, ami kedvező feltételeket teremt sok növény számára. Az egyik
ilyen, igazán különleges kinézetű és nevű virág az Aranyos veselke. Ő az
elsőként ébredő virág, ilyenkor kora tavasszal.
Tegnap késő délután már hajtott a kíváncsiság, hogy a kis
patak mentén elkezdett e ébredezni az élet. Az éjszakai eső után medrében a
szokottnál több víz csörgedezett, de a csizmámnak hála, könnyedén át tudtam
lépkedni rajta, mert épp a túlsó parton pillantottam meg az elsőként ébredő
Aranyos veselkét. Ő volt egyedül, egyenlőre. Egészen aprócska szára, zöld
levelei, melyről nevét is kapta minden feltűnést kerültek. Nem olyan rég, talán
pár napja láthatta meg a napvilágot, mert mindössze csak egyetlen virág
díszlett rajta. De mindezek ellenére különlegesen szép volt a számomra, hiszen
ő az idei első virág a kis patak partján, akit társai hamarosan követni fognak,
ahogy a szirmokat bontó március szépen lassan halad előre az útján.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése