Bársonyos tüdőfű
Osztrák csészegomba
Kora tavaszi erdő
Lassan március közepén járunk, a tavasz pedig napról-napra
egyre jobban bontogatja szépségét. Aprócska életek ébrednek az avar puha
védelmében, a fákon, a bokrokon megjelennek az első levelek, a talajon pedig
üde zöld fűszálak nyújtózkodnak.
Késő délután volt, amikor az erdő ösvényére léptem. Hosszú
hónapok óta nem érzett kellemes meleg ölelt körbe, és az olykor viharosan fújó
szél is langyos levegőt repített magával. Annak ellenére, hogy az elmúlt
napokban kiadós eső áztatta a talajt, mégis szárazon porzott, a rajta pihenő
száraz levelek pedig, hangosan zizegtek léteim nyomán. Az északi szél a fák
ágait borzolta, amikor pedig minden erejét összeszedve süvített, könnyedén
hajlította meg délcegen álló törzsüket is. Ilyenkor mintha segítség kérően
panaszkodtak volna, tisztán hallani lehetett fájdalmas hangjukat. De a szél mit
sem törődött velük, csak szaladt előre mérgesen útján, nyomában pedig újra és
újra megjelentek társai is. Voltak, akik a talajra is lemerészkedtek, megmozgattak
mindent, ami épp az útjukba került. A száraz leveleket űzték, kergették, azok
pedig szófogadóan kerestek újabb és újabb helyet maguknak. Ahogy figyeltem
őket, olyan volt, mintha új éltre keltek volna, mintha boldog, felhőtlen
kergetőzésüknek lehettem volna a szemtanúja.
Az elmúlt napok kiadós égi áldásai kedvező hatással voltak a
téli álmukból ébredező erdőlakókra. Amerre csak néztem mindenhol pici piros
foltok díszlettek, mely foltok az Osztrák csészegombák jelenlétére utaltak. A
még kopár talajon, ahol még mind a mai napig a barna szín az uralkodó,
különleges színfoltok voltak. Szemeimet, mint a mágnes úgy csalták, élén színükkel
nem maradhattak rejtve tekintetem előtt. Nem hiába a csészegomba elnevezésük,
megjelenésüket egy az egyben hűen tükrözi, hiszen termőtestük valóban a
csészére hasonlít. Termőidejük ilyenkor teljesedik ki, de már februárban is
találkoztam velük, most azonban sokkal, de sokkal többen voltak. Ha az időjárás
kedvezően alakul a számukra, akkor egészen április végéig gyönyörködhetek
különleges színükben és egyedi megjelenésükben.
A csinos csészegombákon kívül más lakók is elkezdték
szépségüket megmutatni. Pár héttel ezelőtt már ébredezni kezdtek a Bársonyos tüdőfüvek, akik a mi vidékünkön az első, kora tavaszi vadvirágok közé tartoznak. A Nap kellemes
meleg simítása, az áldott tavaszi eső szépen sorban őket is felébresztette, és
egymást követve elkezdték szirmaikat nyitogatni. A kopár talajon élénk
rózsaszín és lila szirmaik gyönyörűen tündököltek, amikor kora tavasszal
meglátom őket, boldogság önti el a szívem, mert nagyon szeretem szolid
szépségüket.
Miközben a Bársonyos tüdőfüvekben gyönyörködtem fejem felett
a madarak strófái csengtek. Csapatba verődött csízek csacsogtak kedves
hangjukon, mely hangok úgy tűntek, mintha hadarva akarták volna elcsicseregni
egymásnak élményeiket. De nem csak ők voltak dalos kedvükben. Cinegék,
vörösbegyek, fekete rigók nyitották csőrüket énekre, doboltak a harkályok, kacagtak a zöld
küllők, füttyögtek a csuszkák, és nem messze tőlük fenn a fa sudarában egy erdei
pinty flótázott. Hangja erőteljesen csengett, mintha azon nyomban ki akart
volna csattani a boldogságtól, mintha minden tollast túl akart volna harsogni
énekével. Csattogó előadása minden dallam közül a leghangosabb volt. Az erdei
pintyek, mint nevük is tükrözi az erdőségek egyik legjellemzőbb madarai.
Ilyenkor kora tavasszal a hímek már makulátlan nászruhájukban tündökölnek,
melynek élénk színezete hamar felhívja a tojók érdeklődését. De nem csak a
csinos felöltőjükkel próbálják a tojók kegyeit elnyerni, hanem erőteljes,
csattogó énekükkel is azt jelzik, hogy ők bizony erejük teljében lévő partnerek
lehetnek. Ez pedig nagyon fontos, hiszen a tojók eszerint választanak majd párt
maguknak, akikkel hamarosan családot is alapítanak.
A tavasz erről szól. A Nap egyre fényesebb sugarairól, szerelmesen
dobbanó szívekről, a madarak gyöngyöző strófáiról, a szirmaikat bontogató
virágokról, a fák lombfakadásáról, a fehér ünneplőbe öltözött bokrokról, és az
utánozhatatlan illatokról, melyeket csak ilyenkor érezhetünk, amikor az erdők,
mezők ösvényein újra lüktetni kezd az élet.
Erdei pinty hím
Erdei pinty éneke
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése