Az én erdei mesevilágom - Tavasz, az újjászületés ünnepe

Hétpettyes katicabogár

Az erdő lakói mindannyian egy pompázatos ünnepség küszöbén állnak, hiszen az újjászületés varázslatos ünnepe áll előttük.

A fák rengetege különös érzésekkel telik meg, mintha mindenki egy tündéri varázsütésre várna.

Aprócska életek kezdenek mocorogni a föld mélyében, álmosan nyújtózkodnak a fák gyökerei, ágaikon apró rügyek duzzadnak, a bokrok aljában virágok készülődnek, kesze-kusza ágacskáikon az új élet ígéretei növekednek, az üde zöld fűszálak szerényen bújnak elő elszáradt társaik közül, a rovarok nagyokat ásítva próbálják elgémberedett lábaikat kinyújtóztatni, a madarak hatalmas kórusa örömódáját zengi a fák sudaraiban, csillogó vörös bundás mókusok ugrálnak szerelmesen dobogó szívvel a fák még csupasz koronáinak  rengetegében.

A nap melengető sugaraival kezdi fésülni az erdőt, a mezőt, a szél lágyan simogatja a tájat, a tündérek pedig halkan dalra fakadnak. Énekük repül, száll a levegőben, melyre mindenki oly izgatottan várt.
- Itt a tavasz, előtt újra,
  virágot hint az avarba.
  Bimbó serken, rügy kipattan,
  madár dalol oly boldogan.
  Kizöldülnek mezők, rétek.
  Szélgyerekek kergetőznek.
  Illatokat szórnak széjjel,
  az erdei ösvényeken.
  Kikelet, Kikelet, de szeretünk téged,
  köszönjük, hogy itt vagy velünk, most mind tenéked örvendezünk!

A tündérek énekére előbújnak a napsárga lepkék, könnyed táncot járnak a tisztás felett, az ágakon pihenő rügyek óvatosan kezdenek előbújni védelmező takarójuk alól, tapogatózva, de oly boldogan néznek szét a tavaszodó világban, a rovarok nagy sürgölődésbe kezdenek, zümmögésük betölti a tájat, piros kabátkát viselő katicák süttetik testüket,  sündisznók nyújtózkodnak meleg vackukban, az avarpaplan alól pedig sorra bújnak elő a virágok, sápadt kis arcukat a nap melege felé fordítva.

Az ünnepség megkezdődött a feltámadás gyönyörű ünnepe, mely varázslatos pillanatokat tartogat minden erdőlakó számára.