2017. március 17., péntek

A mókus reggelije.










A redőny mögül beszűrődő világosság első jelei arra késztettek, hogy felkeljek. Korán virrad, napról-napra egyre hamarabb köszöntik a nap első sugarai a tájat, és vele együtt az új napot. Ma reggel is mélyre süllyedt a hőmérőm higanyszála, és az éjszakai fagy emlékét a fűszálak, és a madarak itatójában lévő jégréteg elevenen őrizte. A szürkület már elsomfordált a völgyek rejtekébe, hogy ott meghúzódva várja, hogy naplemente után ideje újra eljöjjön. A nap első sugarai a kiserdő fáinak tetejét simogatták gyengéd kezeikkel, a szél pedig olyan óvatosan lengedezett, hogy alig volt észrevehető. Csendes és nyugodt volt a mai reggelen, nem sietett, csak ráérősen osont tova a fák törzsei között.
Kertem éhes csőrű vendégei sorra érkeztek, azonban legtöbbjük még a dalolással volt elfoglalva, szerelemtől ittasan eszükbe sem jutott, hogy reggelizniük kellene. Most tavasszal már más a fontossági sorrend, előbb a dalolás, utána a reggeli. Volt akinek, szerelem ide vagy oda, első és legfontosabb dolga az volt, hogy apró, korgó gyomrát megtöltse finom falatokkal. Ezen a reggelen azonban nem a diócsemegére fájt a foga, hanem az ipari tepertő után sóvárgott. Ügyes mozdulatokkal, pillanatok alatt a kifüggesztett etetőn volt, és minden erejét beleadva húzgálta ki az apró darabkákat. Amikor egy nagyobb falatra sikerült szert tennie, azt felvitte a cseresznyefa ágára és ott majszolta el. Miután végzett vele minden egyes ujjacskáját megtisztogatta, hogy még egy aprócska, kósza darab se menjen veszendőbe. Hosszú perceken keresztül figyeltem a csinos, vöröses bundácskát viselő mókust. Nyugodt reggelijét azonban egy pillanat alatt félbeszakították a szajkók, akik nagy kiabálás közepette zavarták el a kis bundást. A négy szajkó úgy veszekedett rá, mintha a tepertő senki más sem lehetne csak, és kizárólag az övék. A mókus ügyes ugrásokkal egyik ágról a másikra landolt, és szempillantás alatt el is tűnt a kiserdő fáinak az ölelésébe. Mihelyst a zavaró kis mókus eltűnt a szajkók megnyugodtak, kertemet pedig újra csak a madarak kórusának az előadása lengte be.  



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése