2017. március 31., péntek

A négy muskétás.






Készülődés az alvásra


A természet minden egyes lakója közel áll a szívemhez, nagyon szeretem az apró rovarokat, a különleges kinézetű hüllőket, a színes virágokat, az üde zöld fűszálakat, a sudár fákat, a madarakat és a vadakat. Nehéz feladat lenne, itt most az összest felsorolni, mert minden élőlényt szeretek és tisztelek. Ahol tudom, segítem őket, hiszen vannak olyan helyzetek, amikor miránk, emberekre, a mi gondoskodásunkra van szükségük ahhoz, hogy életben tudjanak maradni. 
Aki figyelemmel követi a bejegyzéseimet, az jól tudja, hogy a vaddisznók milyen fontos szerepet töltenek be az életemben. Sajnos nagyon sok rossz dolog történt mostanában a kis kondával, akinek a létszáma mindössze négy tagot számlál. Tavaly nyáron 19-en voltak, az anyakoca, a két süldője, és az apócska csíkos kis malackáik, akikről videó felvételeket is láthattatok. A kis csoport négy tagja a tavaly született süldő malackákból áll. Két nagyobb malac, akik közül az egyik igazi kis túlélő, akinek az emberi gonoszság okozott nagy sebesüléseket és fájdalmakat, de szerencsére szépen helyrejött és felgyógyult. A másik két süldőke pedig kisebb, de ők is a csoport fontos kis tagjai. Ők négyen így élik a mindennapjaikat, élükön a vezérük, a sérüléseit még a mai napig magán hordozó kis kan, akinek minden lépését követik. Van amikor, ehhez a kis csoporthoz csatlakozik a nagy süldő is, de a négyes önállóan járja a természet ösvényeit. Anyjuknak a konda vezetőjének a télen nagyon nagy bánatomra nyoma veszett, azóta a csoportban az összetartás teljesen felbomlott, és széthullott.
Az elmúlt hideg, kemény fagyokkal és vastag hóval tarkított időjárás, nagy próbatétel elé állított a malackákat, és mind emellett a sebesülésből való gyógyulás is nagy kihívás volt a kis kannak. Amennyire csak tőlem telt segítettem őket, hogy ők is megéljék a tavaszt és, hogy aprócska patáikat az üde zöld füvön tudják szedni, miközben a csigák és a gombák után kutatnak. Szerencsére mindenki épségben van, és a mai napig tiszteletüket teszik nálam. Talán érzik a biztonságot, és a feléjük irányuló mérhetetlen szeretetemet, melynek köszönhetően itt is pihengetnek, és alusszák az igazak álmát. Az alváshoz való készülődésük számomra egy igazi kis természetfilm. Élőben látni, hogy vetik meg a puha levelekből álló ágyacskájukat számomra maga egy kis csoda. Minden malacka orrával és lábával túrja és kaparja az avart, amiből kis teknőt készítenek, melynek magas, mintegy jó 20 centiméteres pereme van, ehhez a puha ágyikóhoz mindenki hozzáteszi a maga kis erejét és tudását, mígnem elkészül a meleg vacok. Először leheveredik az első, általában a vezér malacka, majd a második, akit a harmadik követ, és az utolsó is elfoglalja a helyét. Mindenki, egymás mellé kényelmesen behelyezkedik, szorosan összebújva, és nyugodt álomra hunyják a szemeiket. A vastag avarból alig látszódnak ki, bundácskájuk teljesen beleolvad a védelmébe, csak a kis szuszogó hátak árulják el ottlétüket.
Bízom benne, hogy folyton üldözött életükben itt nálam egy kis nyugalomra tudnak lelni, és egy kis biztos megnyugvást jelent nekik az itt eltöltött idő. Remélem, hogy ők szép nagy vaddisznókká tudnak majd fejlődni, és, hogy életük épségben maradhat.

 Összebújva szunyókálva 

 A múlt, amikor még teljes volt a csorda 

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése