Van egy halványlila szirmokkal büszkélkedő virág, melynek
pompája hamisítatlanul az ősz beköszöntét jelzi. Az ő becsületes neve őszi
kikerics, melyen kívül még sok más névvel is illetik, többek között őszike, ami számomra igazán kedves megszólítása ennek a törékeny kis növénynek. A
törékeny, sebezhető külső azonban méregerős belsőt takar, mely szó szerint
igaz. Hiszen az egész növény a gyökerétől a szirmokig erősen, esetekben
halálosan mérgező.
Az őszike nedves nyirkos réteken, üde kaszálókon lelte meg
otthonát, ahol, ha kedvező feltételeket talál életéhez, akár egész nagy
területeket képes benépesíteni. Ilyenkor szeptemberben pedig halványlila
szirmaival, csodaszép virágszőnyeggel fedik be a pihenni térő réteket, mezőket,
mely méltó búcsút jelent a hosszú tél előtt.
Ennek az őszi szépségnek igazán különlegesnek mondható a
fejlődése, hiszen míg a legtöbb hagymagumós növény tavaszra időzíti virágzását,
ő ezzel szemben az ősz beköszöntekor bontogatja szirmait. Zöld levelei
áprilisban kezdenek el fejlődni, és mire a növény szeptemberben virágba borul, azok addigra teljesen elszáradnak. A virágai nem tartósak hiszen mihelyst a szorgos
kis méhek, dongók elvégzik a beporzásukat, a szirmok el is kezdenek szépen
lassan hervadozni, majd a száruk megnyúlik, és véget is ér pompájuk.
A mi vidékünkön is élnek a természetnek hála kikericsek,
melyeket idén is, mint minden esztendőben meglátogattam. Tavaly sokkal többen
voltak, most közel annyi egyedet sem sikerült megfigyelnem, és a virágzási
csúcsukat is lekéstem. Ennek ellenére, azért akadt pár lila virág, akik még
várták a pollenjeiket gyűjtögető méheket, az ő szépségüket pedig meg is tudtam
örökíteni.
Splendid!
VálaszTörlés