Alma: a madarak kedvelt téli elesége

Feketerigó tojó

Ebben a bejegyzésemben a madarak egyik legjobban kedvelt gyümölcseleségéről fogok Nektek mesélni, mely nem más, mint az alma.

 

Az erdők, mezők kis tollasai odakint a természetben többféle bogyós termést és gyümölcsöt fogyasztanak. Mindegyiküknek megvan a maga kedvence, mellyel szívesen csillapítja éhségét. Azonban van egy gyümölcs, melyet szinte mindannyian nagyon szívesen elcsipegetnek ez pedig, nem más, mint a lédús alma.

 

Az alma fontos tápláléka a rovarevő fajoknak, és azoknak a madaraknak, akik alapjában véve vonuló fajok, de ennek ellenére a hideg, élelemben szegény hónapokat mégis itt hazánkban próbálják átvészelni, és a vonulás helyett, a helyben maradást válasszák. Az ő életüket, és életben maradásukat, ezzel a táplálék kihelyezésével nagyon nagyban segíthetjük.

 

Emellett a gyümölcs mellett szól még valami, mégpedig az, hogy nagy mennyiségben tartalmaz finom édes levet, mellyel nem csak éhségüket, hanem szomjúságukat is csillapítani tudják, a fagyokkal tarkított téli napokon. 

 Szajkó

Az almát többféle módon is felkínálhatjuk kertünk vendégei számára.

EGÉSZBEN:

A legpraktikusabb és a legbiztonságosabb megoldás, ha a fák, bokrok ágaira szúrjuk fel. Hiszen ragadozó itt nem fér hozzájuk, mert az ágak sűrűje védelmet nyújt a számukra. Amikor így egészben kínáljuk fel az almacsemegét fontos, hogy a háját kicsit nyissuk meg, hogy a gyengébb csőrű fajok is könnyedén hozzá tudjanak férni a puha húsához.

CIKKEKRE VÁGVA:

Azonban nem csak egészben szolgálhatjuk fel, hanem cikkekre vágva is. A talajetetőnkön, vagy az egyéb etetőinken kihelyezve. Hiszen több olyan vendégünk is van, akik a talajon táplálkoznak szívesen, így az ő kedvükre is tehetünk. Ebben az esetben még könnyebben hozzá tudnak férni a lédús, puha húsához.

Az almát nagyon sok faj szívesen fogyasztja, egy párat kiemelnék közülük:

   - szajkók

   - széncinegék

   - kék cinegék

   - barátcinegék

   - fekete rigók

   - vörösbegyek

   - csuszkák

   - nagy és közép fakopáncsok

 Kék cinege

Róka a szarvasok között

Szarvasagancsgomba 

 Szaravasagancsgomba

El sem tudom mondani Nektek, hogy mennyire szeretem a természetet és annak lakói. Hogy milyen boldogság tölti el a szívemet, amikor az erdők, mezők ösvényeit járhatom, és figyelhetem az ott élő élőlények mindennapjait.

 

Amikor csak időm engedi, nyakamba akasztom a fényképező gépemet, és sétára indulok, hogy felfedezzem azt a sok kincset, melyek a természetben leletek otthonra. Kincsekből pedig nincsen hiány, és minden egyes sétám után, kedves élményekkel térek haza.

 

A minap is ilyen számomra kedves és különleges megfigyelési élményben lehetett részem. Amikor hazaértem, már a naplemente festette halvány narancssárga színűre a nyugati égbolton úszó felhőpamacsokat. A levegő kellemesen enyhe volt, mely a közelgő este ellenére is a szabadba csábított. Az erdő fái között, pár nappal ezelőtt, aprócska szarvasagancsgombákkal sikerült találkozom, és tervem az volt, hogy újra meglátogatom, és megörökítem őket. Naplemente után azonban, a sötétség roham léptekben közeledett, de kis lámpásom a zsebemben lapult, mely tökéletes társam volt most is, mint mindig, amikor félhomályban vagy sötétben fotózok. Tudtam jól melyik korhadó fatönkön kell keresnem őket, így hiába csökkent egyre jobban a fény, nem okozott gondot a megtalálásuk. A téli este mire hozzájuk értem meg is érkezett, így a kis lámpásom segített, hogy fotóimat el tudjam készíteni. Miközben az apró, alig fél centiméteres gombákat figyeltem a gépem kijelzőjén, feltűnt, hogy az egyik kinézte egy róka fejére hasonlított. A vékonyka szürkés színezetű tönk tetején, mintha egy fej helyezkedett volna el, melyen két fekete pötty a szem, egy fekete folt pedig az orr lett volna. A fejecske füleket is viselt, melyeknek a széle vörösesbarna színezete, a róka fülével megtévesztő hasonlóságot mutatott. Amennyire csak tudtam ráközelítettem, és lefotóztam. Nem tudom, hogy csak én látom-e a hasonlóságot, vagy Ti is látok rajta valami különlegeset, mert ha igen, akkor szívesem veszem, ha megosszátok velem.

 

Hosszú percekig időztem a társaságukban, majd hazafelé vettem az utam. Az este csendesen ölelte körbe az erdő fáit, melynek sudarai lassan elvesztek a sötét lepel alatt. Az égen sorra gyúltak ki a csillagok, a hold pedig ragyogó fényével simogatta a tájat.     

 Szarvasagancsgomba

 Szarvasagancsgomba