Most sokan a cím olvasásán azt gondoljátok, milyen érdekesség lehet egy csereszenyefán. Higgyétek el nagyon sok érdekes élményt tartogat egy cseresznye vagy bármilyen gyümölcsfa érés idején. Az én kertemben a barack, a dió, az alma és a cseresznye azért terem, hogy az állatok is jól lakjanak belőle.
Az enyhe és fagymentes tavasznak köszönhetően áprilisban már gyönyörű virágpompában tündökölt. Igaz ilyenkor a pirosló, édes szemek még olyan távolinak tűnnek, de már a virága is eleségül szolgált rengeteg rovarnak.
A még olykor hűvös tavaszi levegőt a napról-napra egyre melegebb napsugarak ügyesen átmelegítették, ezzel előcsalva a lepkéket, méheket, dongókat és a különféle rovarokat. Virágzás idején a gyümölcsfák döngicsélésektől hangosak, amint a rovarseregek nektárjaikat szívogatják és gyűjtögetik.
Az idei tavaszon az atalanta lepkének és a nappali pávaszemnek tözshelyéül szolgált a fám. Olykor csak széttárt szárnyakkal pihengettek, napfürdőztek, ha pedig megéheztek édes nektárjukat szívogatták.
Már ekkor virágzás idején számítottam rá, ha a természet nem szól közbe és hirtelen fagy nem hűti le a langyos tavaszi levegőt, akkor nyár elejére gyönyörű piros cseresznye szemektől fog roskadozni a fám, és így is lett, június közepére beérett a termés. A finom édes gyümölcs számos madárfajt és állatot vonzott a kertembe, mivel igen sokan tiszteletüket tették két nap alatt lezajlott a teljes szüret, amit én egyáltalán nem bántam. Az élelemé cserébe rengeteg megfigyelési élményt kaptam viszonzásul.
Éjjel-nappal zajlottak az események a fán, szinte szünet nélkül érkeztek az éhes vendégeim.
Pirkadat után már megkezdték napi rutinjukat a madarak, amibe beletartozik az egyik legfőbb feladatuk a táplálék szerzés. A nap folyamán többször tiszteletüket tették a szajkók, olykor hat példányt is megszámoltam. Az élelemszerzés közben gyakran veszekedésüktől volt hangos a kertem, mintha az utolsó szem gyümölcsért harcolnának, pedig ekkor még roskadozott a fám a pirosló gyümölcsöktől. Szép számmal érkeztek még csuszkák, ők a lepotyogott és a szajkók által levert szemeket csipogatták.
Mint köztudott a nagy fakopáncs nem korán kelő madárfaj, ő az a madár aki szeret lustálkodni, így csak a délelőtti órákban bukkant fel a fámon, de szürkületig többször megfigyelhetőek volt.Az érett termést falatonként csipegette, de ha nagy volt a forgalom, akkor csőrében fogva egy közeli fára repült vele és egy fakéreg repedésébe betéve fogyasztotta el. A nagy fakopáncs közeli rokona a középfakopáncs, is több alkalommal látható volt, amint az érett gyümölcsöt a csőrébe szállította egy közeli szinte vízszintesen növő faághoz és ott csipegette el.
Azonban nem csak madarak, hanem egyéb állatok is megtömték a hasukat az érett terméssel. Többek között a mókus, aki hol magányosan , hol pedig párban szinte minden nap megjelent a kertemben, de gyümölcsérés idején több alkalommal is láthatóak voltak.
A naplementével és a sötét este beköszöntével lassan elcsendesedett a kertem, a madarak is nyugovóra tértek, de a nyugodt éjszaka leple alatt a szüret tovább folytatódott, nesztelenül megkezdte napját a nagy pele és a nyestkutya. Éhes gyomruk őket is gyümölcshöz vonzotta, hogy jól lakjanak belőle. A nagy pele a fa ágain egyensúlyozva szedegette a termést, míg a nyestkutya a talajon maradt szemeket gyűjtögette össze, amit az orra segítségével kutatott fel.
Ez a szüretelés így ment két álló napig míg teljesen el nem fogyott a gyümölcs, de ezt követően sem maradtak élelem nélkül az állatok, hiszen szépen sorban érésnek indult a barack, az alma és nyár végére a dió is.
