Barázdabillegető / Motacilla alba

Népies nevei:

Barázdácska, Közönséges billegény, Lipinka madár néven is szólítják.

Ez a vonuló madár tavasszal az első visszatérő madaraink közé tartozik, enyhe időjárás esetén már februárban megfigyelhető.

Tollruhája fekete, fehér és szürkés árnyalatokban pompázik. Feltűnően hosszú farkát a talajon szaladgálva folyton fel-le billegeti, nevét is innen kapta. 

Éneke nagyon szolid és egyszerű, mely egymást követő csicsergő hangokból áll, közte egy-egy szünettel. Hívóhangja nagyon könnyen megismerhető, mely "ci-ci-citi" hangok egymásutánja.

Csuszka / Sitta europaea

Október elejétől megkezdtem a madarak szoktató etetését a kertemben. Ahogy az időjárás egyre hűvösebbre fordul, úgy emelem a kihelyezett élelem mennyiségét is.
A tavalyi szezonban valami oknál fogva nagyon ritkán tette tiszteletét a csuszka. Idén viszont nagy örömömre egy csuszkapár állandó, minden napos vendége az etetőmnek. Általában az a pár látogatja az etetőt, melynek a revírjébe esik, ha pedig megjelenik egy mások pár is, akkor nagy veszekedéseknek lehetek szemtanúja.
A csuszkák, mint köztudott nagyon kedvelik a napraforgó magot és egyszerre több magot is képes összegyűjteni a csőrében, de mindet nem eszi meg, hanem farepedésekbe, odúkba vagy akár a földbe rejtegetik el.

Népies madárnevek - Barátcinege

A régi időkben a termésszerető emberek a környezetükben élő, gyakran előforduló, azaz a gyakori madárfajoknak hangjuk, megjelenésük és viselkedésük alapján egyedi neveket adtak. Hazánkban a különféle országrészeken ezeken az egyedi neveken nevezik a madárfajokat.

Barátcinege:

Ennek a szolid tollruhát viselő cinegefajnak a fején megfigyelhető sapkácska miatt a Papfejű cinege nevet adtak, de ezen kívül szólítják még Fekete fejű, Barátfejű, Kutyafejű vagy Szürke cinegének is.

A barátcinege a téli etetőm gyakori vendége, nyáron pedig előszeretettel használja a madáritatómat, szomja oltására és fürdőzésre. A természetnek hála egész évben gyönyörködhetek ebben a kis madárkában.

Éneke igen változatos, talán ha a hangszínére összpontosítunk, úgy tudjuk őt a legjobban beazonosítani hangja alapján. Leggyakrabban a "csöpp-csüpp" hangsort ismételgeti. 

 

Macskabagoly

 A macskabagoly hangja

Az első erdőszéli telkemen töltött nyaramon rengeteg megfigyelési élménnyel gazdagodtam. Az erdő ölelő közelségének köszönhetően még jobban részese lehettem a különféle madárfajok és állatok életének.

A természetnek hála olyan élményeket is átélhettem amikben eddig nem volt részem. Az egyik ilyen élmény a macskabagoly megfigyelése volt.

A nyári estéket szívesen töltöttem a szabadban és szemléltem az erdőben vagy akár a kertemben zajló eseményeket, hallgattam a madarak énekét, a tücskök muzsikáját. Ahogy a tájra egyre inkább sötétség borult a madarak éneke lassan elcsendesedett és az éjszaka nyugalmát csak a tücskök zenéje járta át. Az élet azonban éj leple alatt sem állt meg, sőt előmerészkedtek az éjszakai életet élő állatok, melyeket csak ilyenkor tudunk megfigyelni.

Egy langyos nyári éjszakán furcsa csipogó hang ütötte meg a fülemet és ez a hang nem mástól, mint a macskabagolytól származott, jobban mondva baglyoktól, hiszen ketten voltak. Egy tojó és egy hím példány bőszen beszélgetett egymással az éj leple alatt. A hangokat egyre közelebbről hallottam és hirtelen szinte nesztelen szárnycsapással a kerteben álló akácfára repült az egyik példány. Szerencsére közelségemet elég jól tűrte és így alaposan szemügyre vehettem és le is fotózhattam. A nyár folyamán a sötétedés utáni időszakban nagyon sokszor hallhatóak voltak, amint egymással beszélgettek, ebből arra következtetek, hogy ez a macskabagoly pár a közelben fészkel és a telket körülölelő erdő a vadászterületéhez tartozik.

Ennek a közepes termetű bagolynak nagy kerek feje és igen rövid farka van. Tollazata igen tarka, melynek köszönhetően kitűnően álcázza magát. Széles szárnyai végén fűrészes evezőtollaknak köszönhetően az éj leple alatt szinte nesztelenül tud repülni és elejteni áldozatát. A macskabagoly állandó madarunk, így egész évben megfigyelhető a vadászterületén, ezért nem csak a nyári időszakban, hanem télen is nálunk tartózkodik. 

Őszi készülődés a madárbarát kertemben.

 Kenderike tojó,  csőrében a fészke béleléséhez összegyűjtött kutyaszőrrel.

Egy madárbarát számára az ősz sok teendőt tartogat, mondhatnám úgy is, hogy ez egy felkészülési időszak. 

Minden évben teszek valamit azért, hogy kertem madárbarát kert legyen. Elsőként a madárodúkról szeretnék írni, ugyanis éppen ma gazdagítottam a kertemet egy újabb költőhellyel. 

Az eredi madaraink mintegy harmada odúlakó vagyis odúban rakja le és költi ki tojásait. Többnyire harkályok által kivájt odúkat foglalnak el, hiszen mint tudjuk a harkályok minden évben új otthont készítenek az új nemzedék számára és ezeket az elhagyott odúkat többféle madárfaj birtokba veszi, hogy aztán fiókáit felnevelhessék benne. A harkályok tehát nagyon sok eredi madárfaj költését könnyítik meg, ilyen például a kékcinege vagy  a széncinege. Ezek a madarak az odún belül még fészket is építenek, nem a csupasz aljzatra rakják le a tojásaikat, mint a harkályok.  

A kertünkben kihelyezett mesterséges odúkkal segíthetjük tollas vendégeink megtelepedését, hiszen a településeken, nem gyakoriak az odvas fák vagy a harkályok által előkészített és bérbe vehető költőhelyek. 

Van egy pár dolog amit figyelembe kell vennünk mielőtt keltetőládát helyeznénk ki kertünkbe. Aki odút rak ki az szerintem egyéb madárbarát tevékenységet is folytat, ilyen például a téli madáretetés. A téli időszakban alkalmunk nyílik rá, hogy az etetésnek köszönhetően egészen közelről megfigyeljük a madarakat, ekkor írjuk fel milyen fajok fordulnak meg a kertünkben, mert a következő tavaszon vagy őszön a ládák kihelyezésénél fontos lesz tudnunk milyen röpnyílású odút vagy odúkat helyezzünk ki, hiszen nagy eséllyel a kertünket látogató madarakból lesznek az odúink albérlői.  

A legalkalmasabb évszak a kihelyezésre az ősz. Igaz, hogy tollas kis vendégeink költésre csak a következő tavaszon fogják használni, de nem csak a költés miatt veszik igénybe az odúkat, hanem éjszakázásra is. A hideg, zord téli időben, pláne ha etető is van a kertünkben nagy könnyebbséget jelent a madaraknak, ha van olyan száraz, védett hely ahol a hosszú és hideg éjszakát át tudják biztonságban vészelni. 

 Barátcinege

Fontos azonban a kihelyezésnél betartanunk a következő dolgokat: 

-az odút félárnyékos vagy árnyákos helyre tegyük, ne tűzze egész álló nap a perzselő nap, mert a kis fiókák hőgutát kaphatnak és elpusztulhatnak 

- az odút biztonságosan szereljük fel, hogy se vihar, se pedig nagyobb állat például macska ne tudja lelökni vagy lesodorni

-a röpnyílást ágak ne takarják, így a madárszülők biztonságosabban meg tudják közelíteni a nyílást

- tartsuk be az előírt magasságot és tegyük macskabiztossá, hogy a fiókákban ne tegyen kárt a ragadozó

- fontos, hogy az odú teteje jól rögzített, de levehető legyen, hiszen minden költési időszak után, ilyenkor ősszel ki kell takarítanunk és el kell távolítanunk a régi fészekmaradványokat, hogy élősködők ne költözzenek bele

- az A, B, C és D fészekodúba ne tegyünk semmilyen fészekanyagot, mert ezzel csak megnehezítjük az odúnkat birtokba vevő madarak dolgát, hiszen úgyis kihordják az anyagot, hiszen ők a szokott módon és anyagokból fogják megépíteni fészküket. Könnyíteni viszont tudjuk munkájukat, ha tavasszal az ágakra kis csomóba kutyaszőrt helyezünk ki, mert ezt ők előszeretettel fel fogják használni az építkezéskor.

Széncinege

A kertem leggyakoribb madárvendégei:

• széncinegék - B típusú odú
• kék cinegék - A típusú odú
• barátcinegék - A típusú odú
• csuszkák - B típusú odú
• házi és mezei verebek - B típusú odú
• és a kertemben nagyon sok alkalommal megfigyeltem egy macskabagoly párt is - D típusú odú

Ez alapján a listám alapján helyeztem ki a madárodúimat, hiszen mint már említettem, jórészt a téli etetőinket látogató madarakból lesznek a kertünkben kihelyezett keltetőládák tavaszi albérlői. Vannak azonban olyan madárfajok, ilyen például a csuszka, hogy az akár nagyobb röpnyílású ládát is elfoglalja, ha az nyeri el a tetszését és egy kis utómunkával, saját maga testéhez méretezi az odú bejáratát. Semmi mást nem tesz, mint sárral betapasztja olyan méretűre, amilyen neki a megfelelő. 

 Csuszka

Azonban, ha a kertünk madárbarát módon van kialakítva, fészkelőhelyet biztosító fákkal és bokrokkal, nem csak odúlakó madarak telepedhetnek meg benne, hanem számos más madárfaj is, olyanok is melyek saját maguk építik meg természetes fészküket. Ilyen lehet akár a barátposzáta, a házi rozsdafarkú vagy a tövisszúró gébics, olyan fajok melyek csak a párzási és költési időszakot töltik nálunk, azaz a vonuló madaraink.
Következő bejegyzésemben a madárbarát kert növényeiről fogok írni nektek, hiszen a fák és bokrok nagy részét ilyenkor ősszel érdemes elültetni.

 

Őszi naplemente

Moretti Gemma
 

Őszül az erdő

 

Tegnap százszínű 

libegő láng volt, 

ma földszagú szél 

karjaiban táncolt, 

holnap, ha itt jársz, 

s felfelé nézel, 

elárvult nagy fák 

üzennek a széllel. 

Arannyal öntve 

az erdő alja, 

kusza virgács 

a bokrok barna gallya, 

tüskés ág megfog 

s bús őszi jajjal, 

elhullt virágát 

követeli rajtam.

Őszi séta

Október 14-ét írunk az ősz már javában tart, az időjárás napközben azonban a nyarat idézi. Az éjszaka sötét leple alatt a tájat köd borítja be, mely a délelőtti órákban a nap meleg sugarainak köszönhetően lassan feloszlik. A még tündöklő őszi virágokat, a füvet, a pókok által nagy alapossággal megszőtt pókhálókat reggelre gyöngyöző harmat borítja és ahogy a nap egyre feljebb kúszik a horizonton és sugarai egyre jobban átmelegítik a levegőt, ezek a törékeny kis cseppek a déli órákra felszáradnak.

Az őszi séták már sokkal csendesebben telnek, mint tavasszal vagy nyár elején, amikor még madárdaloktól hangos a táj, ilyenkor már csend borul az erdőre és ebben a csendben jól hallható a fák lehulló leveleinek zizegése. 

Nagyon szeretem ezeket az őszi erdei sétákat a fák levelei ezernyi színben pompáznak, amelyek pedig már megadták magukat a természet erejének azok puha avarszőnyeget varázsolnak a lábam alá. 

Ezen a szép napsütéses délutánon nem csak a fák színpompájában tudtam gyönyörködni, hanem a természetnek és a jó időnek hála ismét rengeteg megfigyelési élményben volt részem.

Az erdő szélén még gyönyörűen virítanak a pozsgás őszirózsák, melyek rengeteg méhsokaságnak kitűnő nektárforrást biztosítanak. A közönséges cickafark, a mezei varfű és a réti lóhere még mindig várja a nektárjukra éhes különféle rovarokat. Rovar pedig ebben a napsütéses időben akad bőven. Többek a között lepkék, ma szerencsére nem volt belőlük sem hiány. Tündöklő sárga színével kitűnik a zöld növényzetből a fakó kéneslepke, mely még így október közepén is megfigyelhető. Gyönyörködhettem még a kis szénalepkében, a bogáncslepkében és az élénk kék színben pompázó közönséges boglárkákban.

No de a madarakról sem felejtek el szót ejteni, mert hozzájuk is volt szerencsém. Amint az erdőbe értem, mint minden egyes alkalommal, most sem történt másként a szajkó figyelmeztető riasztása volt hallható. Ebben a szezonban rengetek szajkót sikerül megfigyelnem, sokkal több példányt mint a tavalyi esztendőben. Állománya növekedő tendenciát mutat a látogatott területemen.

A csilpcsalp füzike "csilp-csalp" éneke még ma is hallható volt, ezzel bizonyítva, hogy még nem kezdte meg őszi vonulását. Ebben közrejátszik az is, hogy az enyhe időnek köszönhetően élelmet még bőven találnak. Ugyanebben a cipőben járnak a házi rozsdafarkúak is, még ők is jelen vannak és hallható éles csettegő énekük. 

A fenyveserdőbe érve egy csuszkapárt sikerült ismét megpillantanom, azért írom, hogy ismét, mert szinte minden sétám során találkozom velük. A fenyő törzsén fejjel lefelé, hosszú hegyes csőrével a kéreg alatti repedésekben szorgosan kutatott élelem után. "Tvitt-tvitt" hívó hangjával a pár fenyővel arrébb tartózkodó, ugyancsak élelmet keresgélő párjának jelzett. Percekig álltam figyeltem és hallgattam eszmecseréjüket.

Láthatóak voltak még fenyves cinegék és kékcinegék, amint a fenyő tobozok magvait akrobatikus ügyességgel szedegették ki aprócska csőrükkel. Az erdő ölelését elhagyva a kökénybokrok sűrűjéből nagy csipogás közepette feketerigók repültek el, észrevéve jelenlétemet. 

A mai kirándulásomat is sikeresnek mondhatom, hiszen ismét sok megfigyelési élménnyel gazdagodtam. A természet mindig, minden évszakban rengeteg élményt kínál fel nekünk és csak rajtunk múlik észre vesszük e és tiszta szívvel éljük e át. Ha nyitott szemmel és füllel járjuk utunkat soha nem fogunk csalódni, hiszen a természet porondján éjjel-nappal, télen-nyáron, ősszel és tavasszal zajlanak az események, csak más és más élőlényekkel a főszerepben.

Csuszka

Kékcinege

Fenyvescinege

 

Méh a pozsgás őszirózsán

Kis szénalepke a közönséges cickafarkon 

Fakó kéneslepke a réti lóhere virágján

Közönséges boglárka