Az új esztendő első napjának reggelén a természet ösvényeit puha ködtakaró fedte be. Az éjszaka leple alatt, mely a szilveszter miatt nem volt csendes, sűrű köd ereszkedett a tájra, melyhez igencsak kemény fagy is társult. Nekem ez a reggel egy kis kirándulással indult, hideg, és köd ide vagy oda, fogtam kis társamat, és útnak indultunk az erdőbe. A fehér fátyol alatt hangtalan szállingózni kezdtek a zúzmara pihéi, melyek minden apró ágon, és fűszálon megtelepedtek. Csendes, és nyugodt volt az erdő, csak a lábaink alatt megcsörrenő száraz falevelek, és az apró ágak reccsenése törte meg azt. Az elmúlt napokban annyi élményben volt részem, és a mai napon azokról szerettem volna beszámolni Nektek, de most a természet másként akarta. Miközben az erdőt jártam a nagy fakopáncs dobolására lettem figyelmes, mely hangra, az ellenkező irányból, és kicsit távolabbról válasz is érkezett. Majd ismét az erdősebb, és hangosabb dobolás hallatszott, melyre szintén válasz érkezett a távolból, ez így ment hosszú perceken keresztül. Az idei télen ma volt először szerencsém hallani, és megfigyelni a nagy fakopáncsok messzire hallatszó előadását, mely a nász időszakuk kezdetét jelenti. A hím egy megfelelő üreges, elkorhadt fát keres, és csőrével gyorsan ütögetni kezdi azt, mely ütögetés kelti ezt a dobpergésre emlékeztető hangot. A tojó is dobol, de az ő előadása jóval halkabb, és kevesebbszer is hallható. Ahogy telnek a napok, és a hetek egyre többször lehet majd hallani a harkályok előadását, mellyel szívük választottját szeretnék elkápráztatni, és mellyel egyben revírjeik határait is védik. Rajtuk kívül még egy madárka is kedves előadását hallatta, melyen igazán meglepődtem. Ha január vége lenne, szikrázóan napos idő, akkor nem ért volna ennyire váratlanul, de ebben a hideg, fagyos, és ködös január elejei napon nagyon meglepett ez a számomra nagyon kedves kis strófa. A széncinege volt az előadó, előadása pedig a tavasz hívogatásáról szól, melyet szerintem Ti nagyon jól ismertek. Igaz kicsit félősen, de annál tisztábban, és gyöngyözően ismételgette a "nyitnikék, nyitnikék" strófákat. Megálltam, és hirtelen nem tudtam, hogy hihetek e a fülemnek, de hinnem kellett, mert a sajátommal hallottam. Elismételte kb.6-szor, majd elcsendesedett, és tovarepült a kiskertem irányába. Kíváncsian várom, hogy a nagy fakopáncs, és a széncinege előadásának, mikor lesz folytatása, de tapasztalatom szerint, egyre gyakrabban hallhatjuk, majd hangjukat, az elkövetkező időszakban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése