Énekes rigó
Megfigyelések szerint, Péter-Pál napja után a madarak éneke
csendesedni kezd. Most július eleje van, és, ha Ti is nyitott füllel járjátok a
természet ösvényeit, megfigyelhetitek, hogy mennyivel csendesebb az erdő. A
legtöbb madár már felnevelte a fiókáit, a fák, a bokrok óvó karjai között lapuló
fészkeik már üresen állnak.
Kora hajnalban, amikor az égbolton megjelennek a világosság
első jelei, vagy késő este napnyugta után már csak elvétve hallhatunk egy-egy
strófát, az ujjongó madárkoncertnek vége szakadt. Tegnap este kint ültem a
kertben, és nagyra nyitott füllel hallgattam a neszeket. A nap már lenyugodott
a Karancs-hegy mögött, hogy aznapra megpihenjen. Az erdőbe lassan belopakodott
a szürkület, majd ahogy teltek a percek a kertemben is egyre kevesebb lett a
fény. Csend ülte meg a fák rengetegét, néma csend. Majd hirtelen egy kedves
strófára lettem figyelmes, arra, melyre minden tavaszon annyira várok, az
énekes rigó kedves énekére. Hangja tisztán csengett, áthatóan, mintha tudta
volna, egyedül ő van a porondon. Kisvártatva partnere akadt, a vörösbegy
személyében. Egyik strófáját a másik után küldte, mely úgy gyöngyözött, mint az
erdei kispatak kristálytiszta vize. Hosszú perceken keresztül hallgattam őket,
amikor ágak reccsenése törte meg előadásukat. Már alig volt fény, a fák között,
mégis jól kirajzolódott a szarvasok teste. Délceg járásukkal haladtak előre, és
bármennyire is óvatosan lépkedtek, patáik alatt időről-időre megreccsentek a
száraz faágak.
Kilenc óra elvolt pár perccel, amikor a kétszemélyes
koncertet a fekete rigók „pix-pix” elülés előtt hallatott hangja törte meg. A
vörösbegy és az énekes rigó, mintha szót fogadott volna a jelzésre, hirtelen
abba hagyta énekét, és ők is pihenőre tértek.
Tavasszal és nyár elején, sokszor ültem kint a kertben
hallgatva a madarak esti előadásait. Akkor a teljes sötétedésig daloltak. A
fellépők legkitartóbb tagja akkor a vörösbegy volt. Már leszállt az erdőre a
teljes sötétség, de a vadszeder bokrok sűrűjéből még akkor is gyöngyöző
strófáját szórta a korai éjszakába.
Az énekes rigó és a vörösbegy dala azt jelzi, hogy az ő
fészkeik még nem üresek. Takaros kis otthonuknak még fióka lakói vannak. Hiszen
a hímek addig énekelnek, míg a fiókák ki nem repülnek, míg el nem hagyják az
otthonukat. Amikor kiszállnak a kicsik, énekük lassan elcsendesedik.
Legtöbbjük párkapcsolata, és revírje felbomlik, a következő esztendő tavaszáig
pedig nem gyönyörködhetünk strófáikban. Kivételek ez alól a vörösbegyek, a
csilpcsalpfüzikék, hiszen ők ősszel, a vonulásuk idején, ha napsütéses,
kellemesen meleg az időjárás újra dalra kaphatnak.
Vörösbegy
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése