Százszorszép
Már a napját sem tudom megmondani, mikor áztatta eső a természet ösvényeit a vidékünkön. Az erdők, mezők szárazak, a talaj vastag, mély ráncokat visel magán. A fák zöld levelei közt egyre több a sárga folt, a virágok búsan, lehajtott fejekkel a földet kémlelik. Az avar szárazon csörög, a fák rejtett odvaiban már egy csepp tartalék víz sincs. A természet lakói életető csapadék után sóhajtoznak.
Az elmúlt napokban a hidegfrontok hatására kellemesen alakult a hőmérséklet, az égbolton pedig újabb és újabb sötét fellegek jelentek meg, melyek az eső reményét hordozták magukban. Észak felől olykor a mennybolt is megdörrent, de csak nem áldotta meg a tájat erőt adó csapadékkal.
Vasárnap délután sötét felhők gomolyogtak az égen, a szél erős kezeivel a fákat borzolta, majd elindult útjára az első esőcsepp. Az elsőt követte a többi, nagy szemben kopogtak a kemény talajon. Boldog voltam, hogy végre szomját olthatja a természet, de boldogságom nem tartott sokáig, mert az égi áldás csak pár percig tartott. A fák ágai felfogták a virgonc cseppeket, a talajig el sem jutottak.
A kertemben is csak a fűszálakon pihentek meg, a föld szárazon szomorkodott. Hétfőn kora reggel, amikor a nap még alacsonyan járt kimeneten az udvarra. A fűszálakon könnyed cseppek pihentek, a százszorszép virágai még félálomban bóbiskoltak. Ahogy a napsugarak beosontak az erdő fáinak koronái közt, a cseppek fényes gyémántokká változtak. A kertben még félhomály ült, hisz a fák sokasága csak kevés fényt enged be a reggeli órákban, de épp emiatt olyan hangulatos és kedves számomra ez az időszak. El sem tudom mondani Nektek mennyire szeretem az erdő közelségét, hogy körbefonja féltő karjaival a telkünket.
Most azokat a fotókat osztom meg veletek amiket ezen a reggelen készítettem. Az esőcseppek, és a napsugarak találkozásának különleges hangulatát szeretném megmutatni Nektek.
Százszorszép
Szarvaskerep
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése