Mezei homokfutrinka

Már meséltem Nektek a homokos talajjal gondosan befedett, szép kort megélt tölgyfákkal büszkélkedő hegyoldal lakóiról. Ezt a meredek hegyoldal, szinte napkeltétől, egészen napnyugtáig simogatják a nap meleg sugarai. A kellemes meleg pedig sok élőlények kedvez, annak ellenére, hogy a talaj itt szinte mindig száraz. Még nagyobb égi áldás után is, hiszen az éltető víz hamar lefut, valamint a napsugarak, a szél ügyesen kiszívja a nedvességet. A hegy alsó része homokkal dúsan fedett, de ahogy egyre magasabbra haladok, a tölgyfák árnyékban szépen fokozatosan a kavicsos talaj veszi át a szerepet. Itt pedig tavasztól egészen ősz közepéig szebbnél-szebb virágok, csinos kalapos gombák mutatják meg szépségüket. 

Jelen történetem egy kedves kinézetű rovarról fog szólni, aki a hegyoldal homokkal fedett részén lelte meg otthonát. Már évek óta figyelem őt, gyönyörködök benne, de ez idáig megörökíteni nem sikerült. Izgága viselkedése miatt nehéz kihívás fotót készíteni róla. Egyik pillanatban itt, a másikban pedig már ott van. Ha meg is torpan az sem tart tovább pár másodpercnél. Hosszú lábait fürgén szedi egymás után, vagy éppen széttárja szárnyait és könnyedén tovarepül. Az ő becsületes neve Mezei homokfutrinka. Amilyen szép neve van, olyan csinos a kinézete is. Az egész rovar fémes zöld színben pompázik. Amikor pedig testét a nap sugara simítják, elegánsan csillogni kezdenek, világos foltpárral díszített szárnyfedői. A  homloka igazán különleges, csillogó rézvörös színű, éppen úgy, mint az élő tora szélei. Egész lénye igazán elegáns, egyedi megjelenésű. 

Az elmúlt napokban szó szerint berobbant a tavasz a természet ösvényeire, a kellemes meleg pedig többek között a Mezei homokfutrinkákat is előcsalta, a homokfalban található otthonukból. Amikor éppen arra sétáltam örömmel láttam őket újra. Mint az lenni szokott, most is fürgén szaladtak, szálldostak zsákmányaikat üldözve, mely zsákmányuk rovarokból és hernyókból áll. Azaz ragadozó életmódot folytatnak. Azonban az egyik futrinka megtorpant, nem mozdult. Így neki hála, évek után, most sikerült őt, egyedi szépséget megörökítenem. Mozdulatlansága pár másodpercig tartott, de ez a kis idő is éppen elég volt arra, hogy két gyors fotót tudják róla készíteni, melyet most Nektek is megmutatok.