Novemberben, az ősz utolsó hónapjában jár a természet és
lakói. Az első téli hónapig még hetek vannak hátra, mégis a természet már jelzi
a hideg évszak közeledtét. Ennek bizonyítéka pedig nem más, mint a téli fülőke
megjelenése.
Immár harmadik esztendeje követem szemmel, az erdő egyik
rejtett szegletében élő fülőkék aprócska telepét. Kíváncsiságból látogattam meg
élőhelyüket, hátha a kiadós őszi csapadék, a hűvös novemberi idő előcsalta
kedvenc kis fotóalanyaimat. Reményeim pedig, hogy láthatom őket valóra vált.
Éppen ugyanott jelentek meg, ahol az elmúlt két évben is. A szép kort megélt,
gyér lombozatot viselő, hajlott törzsű gyertyán fa törzsén lelték meg
otthonukat. Egészen pontosan a fa repedt kérgének a védelme alatt. Most még
egészen aprók, sárgásbarna kalapjuk nem nagyobbak, mint egy borsszem, de a kis
csoportban még apróbbak is megbújnak. A fakéreg repedése még féltőn dédelgeti
őket, de ahogy telnek a napok, szépen lassan cseperedni fognak, és ahogy egyre
nagyobbra nőnek kíváncsian bújnak majd egyre kijjebb és kijjebb védelmező
otthonukból.
Tartsatok velem, időről-időre megmutatom majd
fejlődésüket.
A téli fülőkék azon kevés gombák egyike, akik a téli
időszakot választották termő idejüknek. Ők kifejezetten jól érzik magukat a
hideg téli napokon, ha azonban kemény fagyok köszöntenek a természet
ösvényeire, vagy vastag hótakaró fedi be termőhelyüket, pihenő időszakot
tartanak a növekedésükben, és mihelyst a levegő enyhülni kezd tovább folytatják
a fejlődésüket, éppen ott ahol azt abbahagyták.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése