Éjszakánként csöndesen, sűrű köd paplant terít a természet
ösvényeire az öregesen ballagó november. Tegnap reggelre azonban a köd sűrű
fátyla alatt fehér zúzmara ruhába bújtak a fák, a bokrok csupasz ágai, a sápadt
fűszálak, és még a talajon pihenő színes leveleken is megpihentek az apró
kristályok. Egész álló nap a ködös levegő, és a fogakat vacogtató fagyos hideg
uralta a tájat.
Kiskertemben nagy volt a forgalom. Tollas kis vendégeim
egymásnak adtak át helyüket az etetőknél, hogy mire beköszönt a korai este,
szervezetüket kellő energiává tudják feltölteni. Hiszen a fagyos éjszakák egyre
nagyobb kihívás elé állítják őket.
Ma is, mint minden áldott nap, a mókusok is meglátogattak,
de a mai nap, mást volt, mint a többi. Az egyik mókuska építkezésbe kezdett a
fenyőfám ágai között. Immár harmadik esztendeje, hogy a szép sudárra nőtt, sűrű
ágakat magán viselő fenyő, dús rengetegében mókusok téli rezidenciája lapul. A
hideg évszak beköszöntét, a mókusok is a testükön érzik. Ők nem ismerik a
naptárt, nem tudják a hónapokat, azt viszont nagyon jól tudják és érzik, hogy
bizony a változás megkezdődött. Amikor pedig a tél fagyos szorítása eléri az
erdők ösvényeit, ők is alkalmazkodnak hozzá. Olyan helyet keresnek maguknak,
ahol táplálékban nem szenvednek hiányt, és ezeken a helyeken téli lakást
építenek maguknak, ami meleget ad testüknek, ami védelmezi őket az időjárás olykor
kegyetlen viszontagságaitól. Az én kertem és a benne otthonra lelt fenyőfák
pedig egy ilyen, számukra alkalmas hely.
Nemsokára elmesélem és megmutatom Nektek, hogyan is néz ki a
mókusok téli otthona. Milyen anyagokból készül a meleg fészkük, és hogyan
készítik el. Megosztom Veletek milyen betevőkkel kedveskedek nekik, mely falatok a kedvenceik, és, hogyan fogyasztják el a számukra kínált elemózsiákat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése