Lassan véget ér az erdők fáit színesítő október. Léptei alatt halkan csörög a frissen hullott avar. Kertemben szinte percről-percre nő a levelek sokasága, egyre vastagszik a természet meleg dunnája. Ami dunna alatt, ezer meg ezer szám pihennek meg a hosszú téli hónapok alatt a rovarság tagjai. Sárga, barna, zöld, bordó ezer meg ezer árnyalata színesíti a föld paplanját. Gyöngéd szél oson végig a fák koronái között, de bármennyire is gyöngéd, száz, ezer szám szedi a leveleket. Peregnek a levelek, amik az elmúlt éjszakák fagyos leheletétől legyengülve várják sorsuk beteljesülését.
Kertem fáin madarak aprócskák tömege motoz napról-napra. Az ágak rejtekében, a gallyak védelmében sürgölődnek, csöndesen, szinte némán, mintha ott sem lennének. Hol itt, hol ott tűnik fel egy-egy kék cinege. Semmivel sem törődve, szűnni nem akaró szorgalommal vizsgálják az ágak rengetegét, és az azokon egyre szegényesebben pihenő leveleket.
A kertemben álló akácfákat valamiért a csinos kék és sárga felöltőt viselő kék cinegék nagyon kedvelik. Amikor látom őket ámulva figyelem ügyes, akrobatákat megszégyenítő mozgásukat. Sötét szemeiben a Nap fénye csillan meg újra és újra. Arcocskájukat kedves báj üli meg. A kék cinegék számomra olyanok, mintha folyton-folyvást mosolyognának, mintha minden pillanatban derűs jókedv uralkodna rajtuk. Talán izgága lényük, szűnni nem akaró, eleven kíváncsiságuk teszi őket olyan kedvessé.
Életvidáman szálldosnak ágról-ágra, egy pillanatra sem állnak meg. Nem pihennek egy kósza szempillantásra sem. Sorra, egymást követve vizsgálják át éber tekintetekkel a színes leveleket, a gallyak hónapját. Újra és újra egészen kimereszkednek az ágak legszélére, ahol olyan vékonykák a gallyacskák, hogy mélyén meghajolnak könnyű testük alatt.
Ilyenkor ősszel a kék cinegék is rendszeres vendégeim. Szinte egész álló nap jelen vannak a kertemben, és annak ellenére, hogy az etetőben már napraforgómag várja az éhes csőröket, ők mégis főként a fákat tisztogatják egyenlőre. Addig amíg találnak biztos betevőt, addig a napraforgómag csak másodlagos a számukra.
A válogatásom következő résztvevője a szolid tollruhát viselő barátcinege lesz. Elöljáróban annyit osztok meg most Veletek, hogy kertem egyik legbátrátkozóbb tollasa, akivel tényleg, a szó szoros értelmében igaz barátság alakulhat ki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése