2016. március 20., vasárnap

Erdei galambvirág.




"Ez történt tehát azon a napon a boszorkánnyal. Visszasántikált haragosan az erdő egyik legsötétebb sűrűjébe, az angyal pedig ott maradt a tisztáson a tündérekkel, manókkal., az öreg Csönd bácsival, és az ő vidám, szőke, kék szemű leánykájával, akinek Visszahang a neve. És hozzákezdett, hogy megszépítse az erdőt.
Legelőször ruhája ráncaiból előrázta a Szellőt, és elindította, hogy tanítsa meg beszélni a fákat. Aztán elővette zsebéből a virágokat, s teleszórta velük a tisztás füvét. ( Jó nagy zsebe lehetett az angyalnak, amibe sok virág belefért. Éppen annyi, amennyit ma is meglelsz az erdőszélen, a réteken és azokon a napos kis tisztásokon,
amiket szerteszét láthatsz az erdők között.)
- Így, na - fordult az angyal a tündérekhez, amikor már minden virág a maga halyén állott -, most eridjetek, s költözzetek be mindannyian egy - egy kedvetek szerint való virágba!
Jókedvük lett ettől egyszeribe a tündéreknek. Mindegyik talált is szállást magának, hamar. Egyik a harangvirág kék búrája alá bújt be, másik a margaréta fehér kelyhére heveredett. Harmadik beköltözött a tárnicsvirág illatos tölcsérébe, negyedik a piros lángvirágba, ötödik a kikericsbe, és így tovább. Valamennyien tündérnek jutott egy virág.
- Most pedig - mondotta az angyal, amikor ezzel elkészültek -, tanítsátok meg a madarakat énekelni! Ez a ti munkátok.
A tündérek nyomban szét is rebbentek, hogy megkeressék a madarakat. És hamarosan elkezdett az erdő fütyülni, búgni, csivitelni."
Wass Albert: Erdők könyve részlet



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése