Pettyegetett tüdőfű
Ma délelőtt ismét esett, emiatt
a szokásos vasárnap reggeli, erdei sétám meghiúsult. Délutánra azonban az eső
cseppek abbahagyták a talaj öntözését, és a komor felhők tovaúsztak az égbolton.
A nap sugarai, amint egy aprócska rés volt a felhők között egyből kihasználták,
és melengetni kezdték a tájat, de sokáig nem tartott, mert újra, és újra
takarásba került. De végre nem esett, és nekem ez volt a lényeg. Nyakamba
akasztottam a fényképező gépemet, és útra keltem, bepótolva a reggel elmaradt
erdőjárásomat. A levegő kellemesen enyhe volt, és a fák között osonó szél is
csak a tájat simogatta, elvesztve a télen megszokott hideg süvítését. Olyan
igazi tavasz elejei időjárás. Az erdei ösvény a délelőtt lehullott eső emlékét őrizte,
megduzzadt pocsolyákkal, az egyik ilyen pocsolyában fekete rigó vett fürdőt,
de mihelyst észre vett felreppent, és nekikezdett átázott tollait igazgatni. Az
erdőben igazi madárkoncert fogadott, a kórus tagjai között szerepelek a szén,
és kék cinegék, a csuszkák, a fekete rigók, a nemrégiben hazaérkezett, énekes
rigók, a zöldikék, a tengelicek, és a csízek. A kórus előadását a fekete
harkály színesítette, messzire hallatszó dobolásával. Itt a bükkösben költ évről
évre, ilyenkor tavasszal dobolásától, és élesen fütyülő nászhangjától hangos az
erdő. Letérve az erő ösvényéről, a hatalmas vízmosásban folytattam utamat. Sokan nem is gondolnák mennyi féle tavaszi virág kezdi meg itt újjászületését. A
vastag avarból a pettyegetett tüdőfű
rózsaszín, és lila szirmai mosolyogtak rám, egy hete voltam kint, de ez idő
alatt sokkal többen lettek, az akkor még bimbós virágok is szépen elkezdték
színes szirmaikat bontogatni. A talajt mint egy üde zöld szőnyeg, úgy borítja a
salátaboglárka levelei, de virág még egyiken sem díszlett. A bársonyos tüdőfű
sem borult még virágba, a levelek között, félénken bújtak meg a bimbók, melyekből
hamarosan rózsaszín virágok fognak napvilágot látni. Egyre beljebb haladva a
letört, és gazdagon mohával díszített ágak védelmében, egy ismerős növény
leveleire lettem figyelmes, mely nem más volt mint az erdei galambvirág. Az üde
zöld levelek a napokban bújhattak elő a vastag avartakaró alól, de már a
hófehér virágot hozó apró bimbók jól láthatóak voltak rajta. Tavaly sikerült először
ezen a helyen találkoznom velük, de már egy kicsit későn hozta össze találkozót a természet, mert akkor már
hervadozni kezdtek. Most azonban még szinte újszülöttek voltak, így szemmel
tudom kísérni fejlődésüket, és növekedésüket. Ha az időjárás kellemesen enyhén
alakul, akkor csak napok kérdése, hogy teljes szépségükben pompázzanak. Nem
messze tőlük, ismét ismerős virág leveleit csalta elő a kora tavaszi időjárás, ő
pedig a sárga virággal büszkélkedő bogláros szellőrózsa volt, azonban élénk
sárga szirmait még ő sem bontogatta ki, de a levelek között ott lapult bimbója, mely hamarosan ki fog nyílni. A fák még csontváz ágaikkal meredeznek
az ég felé, de a bokrok, itt ott, már kezdenek levelesedni, egyszóval a tavaszi
újjászületés már egyre jobban látható, az erdő ösvényein is.
Bogláros szellőrózsa
Erdei galambvirág
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése