Kertem új kedves vendége

 Bojtoska 

 Bojtoska 

Jó pár nappal ezelőtt kiskertemben egy új, eddig még nem látott mókusvendég tűnt fel. Vele együtt összesen, legalábbis tudtom szerint négy felnőtt mókuslátogatóm van, melyért nem tudok elég hálás lenni a természetnek.

Az új kis jövevényem a nap sugaraiban csillogó, vörös bundácskát visel, mellkasát és hasát pedig hófehér prém borítja. Zászlóként lobogó fara ugyancsak vörös, éppen olyan színű, mint csinos kabátkája, és, ha a tavaszi nap sugarai végig cirógatják, csillogni is ugyanúgy csillog. Sajnos az ő farka is egy kicsit sérült, melynek végén bojtként lobognak a hosszú szőrszálak. Nevét is éppen erről kapta Bojtoska a mókuska, aki ugyancsak kislány, mint Szotyi, és akinek látni a szőrök között kikandikáló cicijeiről, hogy ő is apróságokat nevel.  

Bojtoska első látogatása óta, nap-mint nap megtisztel jelenlétével, és nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy ő lett kertem legizgágább, legkíváncsibb és legelevenebb vendége. Pedig Szotyikát nehéz felülmúlni, de Bojtinak sikerült, és ahhoz képest, hogy nem régóta teszi nálam tiszteletét nagyon barátságos is. Tegnap például, amikor kimentem a kertbe pár szem diót vinni az etetőjükbe, leszaladt a fáról ahonnan addig figyelte minden mozdulatomat, és tőlem mintegy két méterre lekuporodott a fűszálak közé. Én is leguggoltam, kezemet, melyben a dió pihent előre nyújtottam, hátha elvenné belőle a finom falatot, de azért annyira még nem volt bátor, de lehet, ez is bekövetkezik majd a későbbiekben.

Azonban Bojtoska jelenlétének nem mindenki örül, amikor Szotyi a közelben van, űzi és kergeti őt teljes erejéből, és idegesen veszekszik rá. Van, amikor ez a hajsza hosszú perceken át tart, és minden erőfeszítés ellenére ő nem akar távozni a kertből, hiába lép fel ellene pici Szotyi karakánul. Hogy miért írom, hogy pici Szotyika, mert test méretre sokkal, de sokkal kisebb, mint Bojtoskáé. A terület féltése érthető is, hisz ez itt az ő otthona, az ő fenségterülete ahol finom falatokat, friss vizet és biztonságos búvóhelyet talál magának, és mind emellett szeretően tárt karokat.  Ez pedig igencsak kecsegtető és irigylésre méltó a többi mókus számára is, akik ugyancsak részesei szeretnének lenni ennek a sok jónak.

A közeljövőben, ha a természet is úgy akarja a mókás mókuskalandjaimnak Bojtoska is fontos kis szereplője lesz, akinek a kertemben eltöltött idejéről, kedves kis szokásairól Nektek is beszámolok.