Piri a vörös bundás mókuska
Barni a legelevenebb mókusgyerek
Az elmúlt időszakban Veletek is megosztottam Szotyika és
apróságai életét, akik nagy örömömre, nap-mint nap megtisztelnek a
jelenlétükkel. Nagyon szeretem nézni a kis mókusok pajkos játékát, kicsit még
ügyetlen, de annál vadócabb mozgását, és fáradhatatlan kíváncsiságát.
Azonban legutóbbi látogatásukkor nagyon nagy meglepetés ért.
Ugyanis egyszerre három apró mókuska szaladgált a fán fel, s alá. Igen egész
pontosan három, azaz egyel több, mint amennyiről eddig tudtam. Ez idáig mindig
két kis mókuskát láttam egyszerre, és Szotyit az anyjukat. Megkülönböztetni
őket bundácskájuk színe alapján tudom. Az egy szép vörös, a másik pedig barna
kabátkát visel. Az újonnan megjelent mókuska pedig szintén barna kabátos,
melyben egy kis vörös árnyalat is meglapul. Azonban a meglepetések itt nem
értek végét, mert kisvártatva, amikor a három mókusgyerek eltűnt a fa sudarának
a sűrűjében, egy újabb apróság, szó szerint apróság bújt elő az ágak
rejtekéből. Egészen kicsike testét élénk vörös bunda fedte be, és fülein sem
viselt még olyan hosszú és dús pamacsokat, mint a testvérei. Járása és mozgása
is sokkal, de sokkal bizonytalanabb volt, megszeppenve, ismeretlenül szedte
aprócska mancsait a cseresznyefa vastag karján. Látni lehetett rajta, hogy ő a
legkisebb, és a legbátortalanabb mind közül. Anyja, Szotyi csillogó
gombszemeivel figyelte kicsinye minden mozdulatát, és amikor ő egymást követő
ugrásokkal egyre feljebb ment a fa karjai között, a picurka is követni kezdte.
Így lett egy nap leforgása alatt a két mókuskából négy mókuska.
Nem is csoda, hogy anyjuk megszűrődött a nevelésükben, hisz nagy feladat négy
csemetét etetni, gondozni, de megéri, hogy neki ők, ez a négy kis apróság a
világ legnagyobb kincsei.
Picur, a legkisebb mókuska
Csöpke, ő a második legapróbb mókuska
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése