Bojtoska
Mint ahogy nektek is beszámoltam mókusvendégeim száma újra
gyarapodott, de most itt nem az apróságokra, hanem Bojtira gondolok, aki minden
nap többször is a kertem vendégszeretetét élvezi. Szűnni nem akaró kíváncsisága
és falánksága mindig mosolyt csal az arcomra. Azonban Bojti megjelenését nem
mindenki fogadta kitörő örömmel. Eleinte Szotyika kifejezetten gyűlölte, amikor
a másik mókuslányt a kertben találta, és erre igencsak sok példa volt, és van
is a mai napig. Amikor észrevette, hogy Bojti itt eszegetett őrült hajszába
fogott, és kergette a betolakodót amíg az fel nem adta, vagy szusszal bírta.
Pedig Szotyika sokkal kisebb és törékenyebb, mint Bojti, de mégis ő van otthon,
és a hívatlan látogatót inkább a kerítésen kívülre kívánta.
Ahogy teltek a napok, és Szotyi látta, hogy az idegen
mókushölgy nem jelent veszélyt sem a kicsinyei, sem az ő számára, szíve kezdett
egy kicsit enyhülni. Bojti pedig nem a bántás, hanem a barátkozás jelét mutatja
felé, de mindhiába próbál a közelébe férkőzni, igaz Szotyi már egyre jobban
megtűri, de barátságot kötni egyenlőre még nem szeretne.
Minap Szotyi éppen kedvencét a napraforgó magot törte,
amikor megjelent Bojti, aki éppen úgy szereti szotyolával tömni a pocakját.
Óvatosan a kút peremére kapaszkodott, és lopakodott egyre feljebb, Szotyi várt
érezte, hogy ott a másik, és amikor a kis mókusfej felbukkant mancsával csapott
egyet felé és elzavartra, de nem szaladt utána. Természetesen Bojti újra
próbálkozott, de az sem járt sikerrel, de az sem szegte kedvét, újra és újra
megpróbált ő is a maghoz jutni. De a kert Úrnője hajthatatlan volt, minden
egyes próbálkozást meghiúsított, míg végül nem maradt más Bojtinak, mint egy
újabb szem mogyoró. Hiába vágyott a napraforgóra, addig nem tudott hozzájutni,
míg Szotyi uralta az etetőt. Mihelyst abbahagyta a falatozást, helyet cseréltek
és végre Bojti is nekiláthatott a szotyolázásnak, teljes békében és
nyugalomban.
Szotyika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése