2020. február 21., péntek

Az én erdei mesevilágom


Légyölő galóca, kedves nevén Mesegomba


Hiszem, hogy bennetek is mélyen, legbelül ott lapul egy kis gyermeki én, mely színesebbé, lenyűgözőbbé, ártatlanabbá varázsolja az életet. Hiszen csak így tudjuk igazán átélni a természet rejtélyes titkait, csak így tudunk rácsodálkozni azokra az apró szépségekre, melyeket eddig még nem láttunk, vagy nem vettünk figyelembe. Pedig csodálatos apró teremtmények élnek köztünk. Ott lapulnak a puha mohák védelmében, a kedvesen zizegő avar rejtekében, a fűszálak ölelésében, a virágok kelyheiben. Az erdők rengetege, a fák között megbújó erdei tisztások, a kedves tündérek mesebeli otthonai. Gyertek, tartsatok velem ebbe az ártatlan, békés világba, ahol a tündérek élnek, ahol csak a jóság és a szeretet lakozik, távol, csöndesen megbújva a világ zajától.
Színes, illatos virágokat, könnyed röptű lepkéket, kedvesen zümmögő rovarok apró hadát, fűszálakon megpihent harmatcseppeket, puha moha párnákat, nap fényében csillogó esőcseppeket és még sorolhatnám mennyi titkot rejtenek az erdők mesebeli világa. Ezekre a titokra pedig fény derül, hiszen az erdők tündérei megmutatják nekem a fák, a füvek rejtekében lapuló kincseiket, hogy hírét vigyem a természet utánozhatatlan szépségnek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése