Ágas homokliliom
Július második felében, amikor a nyár kiteljesedik, elkezdik
szirmaikat bontogatni az ágas homokliliomok. A homokos talajjal gondosan
befedett, meredek hegyoldalon élő tölgyfák óvó védelmében lelték meg
otthonukat.
Az idei esztendő tavasza és nyara széles időt tartogatott és
tartogat a mai napig is az erdők, mezők lakóinak. Szinte egyetlen egy nap sem
telik úgy el, hogy ne támadna fel hol kevésbé, hol pedig egészen erősen a szél.
Van, hogy gyengéden simogatja, könnyedén táncoltatja a fák leveleit. Van,
amikor pedig dühösen, minden finomság nélkül csavarja az ágakat, a vékony
gallyakat, melyeken a levelek rémülten zizegnek. A szél a mindennapok
hozzátartozója lett.
Tegnap kora délután a tölgyerdő déli, napsütötte oldalán
szedtem a lábaim, hiszen itt lelték meg otthonukat a homokliliomok, és őket
mentem meglátogatni. Izgatottan várom évről-évre a velük való találkozást, mert
igazán egyedi megjelenésű erdőlakók. Hosszú nyúlánk szárukon, hófehér szirmokat
viselő virágok díszlenek. Akiket, még a leggyöngédebb szélek lágy simításai is
könnyedén meghajlítják. Egyedi szépségüket minden évben megörökítem, de az idei
esztendőben nincsen könnyű dolgom, hiszen a szél folyamatosan játszik velük.
Türelmem azonban határtalan, így kivártam azt a pillanatot, amikor pár
másodpercig egy helyben tudtak állni.
Az idei nyáron ez az első virág, amit most Nektek is
megmutatok, de többen is lesznek, sokuk azonban még bimbósan álldogál. Körülbelül
két hét, és a tölgyfák óvó védelmében makulátlanul fehér virágok igazi kis
mezeje fogja a tájat még szebbé tenni.
Boldog vagyok, hogy évről-évre láthatom őket, és megbecsülöm
a társaságunkban töltött pillanatokat. Még ha csak egy tő virítana, én akkor is
nagyon boldog lennék, és neki is nagyon örülnék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése