Meggyvágó, fiatalkori tollruhájában
A nyár második hónapja egyre csendesebben halad előre az
útján. Az erdők, mezők ösvényei napról-napra némábbak, olykor már hosszú percek
telnek el úgy, hogy utamat csak a csönd kíséri. Pedig a madarak ott vannak
körülöttem, a fák sudaraiban, a bokrok ágai között, de már szinte észrevétlen
motoznak. Néha kapcsolattartó hangjukat hallatják, jelezvén egymásnak vagy
veszély esetén riasztó csicsergésüket küldik a tikkasztó nyári levegőbe.
Főként pirkadatkor és alkonyatkor még most a hónap első
felében hallani a vörösbegyek szolid strófáit, még felcsendülnek a fekete és az
énekes rigók fuvolázó énekei, az erdei pintyek előadásai. De már az ő napjaik
is meg vannak számlálva. A madárkórus lassan az idei utolsó előadására készül.
Természetesen kivételek még lesznek, de a legtöbb tollas énekét már csak jövő
tavaszra hallhatjuk. Kedves énekükben, hosszú hónapok múlva tudunk újra
gyönyörködni, amikor a madarak hatalmas kórusa újra összeállva zengi majd
örömódáját.
A legtöbbjüknek véget ért vagy a végéhez közeledik a költési
időszaka. Fiókáik már a körülöttük elterülő nagyvilággal ismerkednek, a fészkek
már üresen, lakók nélkül álldogálnak. A hímeknek már nem kell csengő énekükkel
családjukat és fészkelő területeiket védelmezniük, így már ők is csöndesen élik
a napjaikat.
A költési időszak végével, amikor a fiókák már teljesen
önállóvá válnak, lassan megkezdődik az énekes madarak vedlési időszaka. A hímek
fokozatosan lecserélik impozáns nászruhájukat, a tojók pedig megviselt
tollaikat újakra váltják.
Azonban hiába csöndesebbek júliusban az erdők ösvényei,
ilyenkor is megéri nyitott füllel haladnunk utunkon. Hiszen ezekben az előttünk
álló hetekben, kiválóan meg tudunk ismerkedni tollas barátaink fajra jellemző
kapcsolattartó és riasztó hangjaikkal. Ha pedig nagyra nyitott szemekkel kémleljük a fák sudarát, a levelek sűrű védelmében megpillanthatjuk a madarak fiókáit, akik még fiatalkori, olykor egészen különleges tollruhájukat viselik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése