Lassan ébredezik a természet. Ösvényein a megfakult fűszálak között üde zöld hajtások bújnak elő félénken, az avar puha dunnája alatt aprócska virágok mocorognak, a fekete bodzabokrok ágacskáin rügyek pattannak. A fák rengetegében madarak dalai zengnek, a dél felől érkező szellők pedig édes illatokat visznek láthatatlan szárnyukon. Az erdő sűrűjében a tavasz utánozhatatlan illata úszik, az erdei ibolyák kellemes, szolid illata.
A fák tövében, az avar sűrűjében félősen megbújva bontogatják szirmaikat. Szerényen figyelik a lassan tavaszodó tájat, törékeny testüket a Nap meleg sugarai cirógatják, ők pedig boldogan mosolyognak. Halk kacagásuk betölti az erdő rengetegét, melyre puha bundás dongók kapják fel fejüket.
Kedves hangokkal, kellemes illatokkal telik meg a fák sűrűje, mindenki készülődik, hiszen eljött az idő, a tavaszi feltámadás ünnepe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése