Az én madárbarát kertem - Hová tüntek tollas kis barátaink?

 

Őszapók

Az elmúlt időszakban egyre több internetes portálon, madárbarát csoportban olvastam, hogy nagyon sok madárbarát panaszkodik arra, hogy nincsen, vagy alig van tollas az etetőinél. Kevesebb a madár, kisebb a fajgazdagság, napok telnek el, hogy tollas barátaik megjelennének és vendégszeretetüket élveznék. De mi állhat a dolgok hátterében? Most megosztom Veletek a saját tapasztalataimat, próbálva választ adni Nektek, hogy mi okozhatja a madarak távol maradását. 

Hosszú évek óta madárbarát kerttel várom tollas barátaim, miközben figyelem viselkedésüket, szokásaikat, melyekről feljegyzéseket készítek. Ezek mellett szemmel követem a természetben végbemenő változásokat, az időjárás kedvező vagy éppen kedvezőtlen hatásait, és az erdők, mezők táplálék kínálatát. Hiszen ezek mind fontos szempontok kis tollas barátaink életében. Az elmúlt nyáron és őszön, a természet szerteágazó ösvényein rengeteg termést érleltek meg a Nap sugarai. A tölgy, a bükkfák ágai között talán még soha nem látott mennyiségű makk várta a pillanatot, hogy a talajra hulljon. Amik aztán az erdő lakóinak a fontos csemegéjeként szolgáltak és szolgálnak, mind a mai napig. A bokrok ágai között megannyi termés lapult meg, melyek nagy része még jelenleg is várja az éhes vendégeit. Tehát az ősz bőkezűen ellátta az erdők lakóit, biztosítva őket a tél elejei időszakra is. A réteken, mezőkön, a tisztásokon a növények száraz magvai ugyancsak bőségesen a madarak rendelkezésére állnak. Tehát az első legfontosabb, hogy a természetben még bőven akad számukra betevő. Az enyhe decemberi időjárás, sok rovart is ébren talált, akik most is finom csemegét jelentenek tollas barátainknak. Ha pedig a természet ösvényein van betevő, akkor először azzal, azokkal a falatokkal élnek. Ha a tél a fagyokat és a havazás is magával hozná, az időjárás annak rendje és módja szerint alakulna, egyre több tollas keresné fel a kertek etetőit. Az enyhe idő a természet minden szegletében és a kertünkben is érezteti a hatását. 

A másik ok téli vendégeink távol maradása. Mivel ilyenkor télen sok faj az északi tájáról érkezik hozzánk, telelő vendégként, úgy az itthoni, állandó madaraink velük kiegészülve élik a napjaikat. Azonban, mivel a kemény fagyokkal és hóval tarkított  időjárás még ott sem köszöntött be, ezért a süvöltők, a fenyőpintyek, a fenyőrigók, a csízek, a csonttollúak és még sorolhatnám hány fáj a szokottnál jóval kisebb számban van jelen hazánkban. Inváziószerű megjelenésükre, még várnunk kell. Ha, az időjárás alakulása őket is vonulásra bírná, és az ottani táplálék kínálat rohamosan csökkenni kezdene, akkor nagyobb csapatokban állva indulnának útnak Közép-Európa, többek között hazánk felé is. Ha ez megtörténne, a jelenleginél jóval nagyobb számban lennének jelen a madarak nem csak a természet ösvényein, hanem a madárbarát kertekben is. 

Az én madárbarát kertemben is kevesebb a vendég és közel sem olyan nagy a fajgazdagság, mint a fagyos téli napokon, vagy mint akár egy évvel ezelőtt volt. De ezek ellenére még így is akadnak szép számban, és a számukra kihelyezett eleség, ha nem is az utolsó szemig, de napról-napra elfogy. 

A saját tapasztalataim szerint, a madárbarát kertek akkor lehetnek fajokban gazdagok, ha szem előtt tartjuk a madarak igényeit. Ha az alap betevők mellett, gondolok itt a napraforgómagra vagy a cinkegolyóra, színesebb kínálattal várjuk a hozzánk betérő vendégeket. Hiszen minden faj más és más betevőt fogyaszt szívesen, valamint az sem mindegy, hogy hol és milyen módon kínáljuk fel számukra a csemegéket. Azt, hogy melyik madár mit tud elfogyasztani elsősorban, a csőre határozza meg. Ezen túlmenően pedig minden fájnak megvan az etető típusa, ahol biztonságban érzi magát, és amit egyáltalán meg tud közelíteni. Ezek szerintem mind-mind fontos szempontjai annak, hogy kertünk igazán vonzó legyen tollas barátaink számára. Ebben szeretnék Nektek segítséget nyújtani az elkövetkező időszakban. 

Ha időtök engedi és kedvetek tartja, kérlek, írjátok meg nekem kommentben, hogy a Ti etetőiteknél jelenleg mit tapasztalatok.

Az én madárbarát kertem - Ritka látogatóm

 

 

Madárbarát kertem már nagyon sok madárfaj megtisztelte. Vannak gyakori, mindennapos vendégeim, vannak, akik nem minden áldott nap, de hetente pár alkalommal betérnek hozzám, és olyanok is vannak, akiknek a látogatása igazi ritka ajándék. Ezek közé a fajok közé tartoznak a fekete harkályok, a hollók vagy éppen az egerészölyvek. Mindhárom faj közvetlen közelemben, az erdő ölelésében éli az életét, akikkel erdei sétáim során, gyakran találkozok. Ezek a számomra ámulatba ejtő tollasok pedig olykor-olykor a kertembe is betérnek. Azonban az imént említett mindhárom faj nagyon óvatos és éber, az ő figyelmüket semmi nem kerülheti el. Éppen emiatt nem könnyű őket lencsevégre kapni. 

Tegnap délelőtt hosszú idő óta az egerészölyv tisztelt meg a jelenlétével, akit kétszer is sikerült megfigyelnem. Hatalmas termete ellenére, a szó szoros értelmében beleolvad a környezetébe, hiszen barnás színezetű tollazata remek álcázást biztosít a számára. 

Különös őt a madárbarát kertemben látni, hiszen fő táplálékai a kisemlősök. Elsősorban a pockokat és az egereket zsákmányol. Azonban élőhelyétől és az évszaktól függően hüllőkre, kétéltűekre és kisebb testű madarakra is vadászhat. Ilyenkor a hideg idő beköszöntekkor, amikor a természet ösvényein a táplálék kínálat jelentősen csökken, a kisemlősök után a madarak is az étlapjára kerülnek. Kiváló az alkalmazkodó képessége, és törekszik a legkönnyebben lezsákmányolható táplálékokat megragadni. 

Már jó párszor láttam őt a kertemben, megörökíteni azonban mindig kicsi az esélyem. Hiszen még a házon belüli mozgást is kiválóan érzékeli, mihelyst az ablakhoz közelítek, ő hatalmas szárnyait széttárja, és abban a pillanatban elrepül az erdő fáinak sűrű védelmébe.  

Advent harmadik vasárnapjának Angyala

 

A harmadik vasárnap Angyala

Advent harmadik vasárnapján egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakozik a szívében, és megérinti a fénysugarával. Azután ez a fény ragyogni kezd az emberek szemében, és elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. Így, még aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, és hasonlítani kezd az angyalokhoz, feltéve, hogy tiszta szeretet lakozik a szívében. Ezt a fényt azonban nem láthatja minden ember. Csak az angyalok látják, és azok, akiknek szintén ott van a szemében ez a fény. Csak ha ott van a szemünkben ez a fény, akkor mehetünk el a karácsonyi gyermekhez, a megváltóhoz és láthatjuk meg őt.

A mókusok téli hajlékai

 

 

 Mókusfészek anyagai

 

A természetnek hála, a vörös bundás mókusok kertem mindennapos, gyakori vendégei. Sőt ilyenkor a téli hónapokban, nem csak látogatóba érkeznek hozzám, hanem a szép sudárra nőtt fenyőfáimon alakítják ki meleg otthonukat, immár harmadik esztendeje. 

A mókusok élőhelyükön több fészket is készítenek, melyek között nappali pihenő fészkek, éjszakázó szállások és szerelmük bölcsői is meglapulnak. Ilyenkor a téli, fagyokkal és hóval tarkított hónapokban, az első és legfontosabb persze a biztonságon túl, hogy otthonuk az időjárás viszontagságaitól védett helyen legyen. Maga a fészek pedig úgy legyen kialakítva, hogy melengesse őket a legfagyosabb éjszakákon, védje őket az égi áldásoktól, és, ha legnagyobb ellenségük a nyuszt közeleg, az ágak mozgása jelezze rosszakarójuk jelenlétét. 

Mivel a téli hónapokban a fák ágai csupaszon állnak, levelek sokasága nem takarja gondosan be őket, a mókusok helyzete is sokkal nehezebb. Éppen emiatt, ha tehetik, és lehetőségük van rá, örökzöld fák ágai közé készítik el téli hajlékukat. 

A kertemben élő mókusok, évről-évre újra építik a fenyőfa védelmező ágai között lapuló fészkeiket. A tavalyi otthont, vagy a talált, más mókusok által épített lakást a mélybe taszítják, aminek a darabjai, az abba beépített anyagok, a földön pihennek meg. De nem sokáig. Hiszen ezeket a növényi anyagokat újra felhasználják, ismét visszahordják a fa magas ágai közé, valamint új anyagokat is hordanak bele. Már többször, többek között az idei esztendőben is sikerült megfigyelnem, miből is áll vörös bundás kis barátaim téli otthonai. Száraz fenyőágak, vékonyabb vastagabb gallyak, melyek a fészek stabil oldalát adják, faháncs hosszú darabkái, ami kiváló hőszigetelő, száraz levelek, és sok-sok puha moha, ez pedig otthonuk melegségét biztosítja. A fészek teteje is sűrűn fedett. A bejárat rendszerint a lakás alsó részén helyezkedik el, általában kelet felé néz. A mókusok előre látó is teremtmények, éppen emiatt, egy vészkijárattal is ellátják szállásukat, amin menekülni tudnak, ha fenyegetve érzik magukat, ha ellenség tör életükre. 

Miután kész lett a mókusok téli rezidenciája, kora reggel már nem az erdő rengetege felől érkeznek korgó gyomruk éhségét csillapítani, hanem egészen közelről, kertem sudár fenyőfáiról.

 

Advent második vasárnapjának Angyala

A második vasárnap Angyala

 A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

 

 

Dérkristályok csilinegő zenéje

 

Vörösbegy 

Hosszú napokon keresztül kellett az erdő lakóinak nélkülözniük a Nap mosolygó arcát, és sugarainak kellemes meleg simítását, ami egy picit jobb kedvre derítette volna őket. Tegnap este a szürke komor felhők észak felé robogtak, a köd pedig összehajtogatta sűrűn szőtt fátylát. Nyomukban a milliónyi csillag fénye ragyogott, és feltűnt az égbolton a kerek arcú Hold. Lassan, ráérősen ballagott az égen, hisz nem volt hová sietnie. Némán, szúrós szemekkel kémlelte a tájat, fényével pedig beragyogta a tél első estéjét és éjszakáját. 

Az öregesen ballagó december pedig a sötétség leple alatt csöndesen megrázta ősz szakállát, amin a dér apró kristályai csilingeltek. Zenéjüket hallhatta bárki, aki ébren töltötte az éjszakát, aki némán kémlelte a tájat. Hangjuk olyan volt, mintha ezernyi apró csengettyű csenget volna. 

Kora reggel, amikor a Nap a keleti égbolton ébredezett, és lágy fénye bejárata az erdők, mezők ösvényeit tisztán látható volt az öreg december nyoma. Amerre csak járt, apró dérkristályok pihentek, a fűszálakon, az ágakon, a természet minden lakóját csillogóan fehér ruhába bújtatta. 

Fagyos volt a reggel, fogakat vacogtatóan hideg. Az ébredező madarak felborzolt tollakkal álldogáltak a fák, a bokrok ágain. Lábacskáikat bőszen emlegették, hol az egyiket, hol a másikat, mintha attól féltek volna menten az ághoz fagy. Csöndesen reppentek a fák sudaraiban, egyetlen hang sem hagyta el csőrüket. Azonban, ahogy a Nap mosolygó arca egyre magasabbra kúszott az égbolton, sugarai pedig meleg érintésükkel a fák rengetegét simogatták, egy kis boldogság, egy kis jókedv járta át az erdő lakóit. Cinegék diskuráltak az ágak között, csuszka pár beszélte meg aznapi teendőit, őszapók, csízek népes csapata csacsogott egymásnak, vörös mellényes vörösbegy csetteget a bokor sűrűjében, egy szajkó pedig az ölyv hangját utánozva kiabált a tölgyfa ágainak védelmében. Élettel, hanggal és egy kis jókedvvel telt meg az erdő december második napján, a fagyos idő ellenére. 

Üdvözöllek december

 

A december és vele együtt a tél csöndesen ballag be a természet ösvényeire. Léptei nehézkesek, szemei csillogók, deres szakállából pedig csilingelő jégkristályokat perget az erdők, mezők lakóira. Kora reggelre fehér zúzmararuhába öltözteti a megsápadt fűszálakat, a mély álmunkba szenderedett fák és bokrok kesze-kusza ágacskáit, és, ha észak felől társai is megérkeznek, hófehér dunnával takarják be a tájat. Ez a puha takaró pedig rengeteg titkot, számtalan mesét rejthet annak, aki ismeri az erdők, mezők lakóit. A vadak lépteinek tisztán kivehető nyomai rejtőznek a hófödte talajon. Őzek, szarvasok, vaddisznók patáinak lenyomatai, rókák, borzok, nyestek tappancs nyomai árulják el a fagyos éjszaka, a didergő nappal titkait. Ha pedig szerencsénk van akár a mókusok apró lépteinek emlékeit is megfigyelhetjük.

Az erdők ösvényei csöndesek. Csak a harkályok neszei szűrődnek tova, legyen bármilyen hideg a beteg fákat ilyenkor is gyógyítaniuk kell. Mellkasukat kopogtatják, miközben bőszen hallgatóznak, hol lehet a baj okozója. Olykor a szajkók is meg-megszólalnak, recsegő veszekedésük, veszélyt jelző hangjuk pillanatok alatt felveri az erdő némaságát. Ha pedig a nap langyos sugarainak sikerül előbújniuk a felhők mögül, és egy kis meleget tudnak adni, a csízek, a tengelicek, a süvöltők, a cinegék halk csacsogásba kezdenek, mely hangok, mint az aprócska csengettyűk úgy csilingelnek.

Az előttünk álló hónap sok szép pillanatot, az év legszebb ünnepét, és a kiadós havazás reményét is magában hordozza. Hiszen hiába van álomba szenderedve a természet, végeláthatatlan ösvényei megannyi csodát rejtenek még a legdermesztőbb napokon is.