A harmadik vasárnap angyala.

Advent harmadik vasárnapján egy fehéren ragyogó angyal jön le a Földre. Jobb kezében egy fénysugarat tart, amelynek csodálatos ereje van. Odamegy mindenkihez, akinek tiszta szeretet lakozik a szívében, és megérinti a fénysugarával. Azután ez a fény ragyogni kezd az emberek szemében, és elér a kezükhöz, lábukhoz, egész testükhöz. Így, még aki a legszegényebb, legszerencsétlenebb az emberek között, az is átalakul, és hasonlítani kezd az angyalokhoz, feltéve, hogy tiszta szeretet lakozik a szívében. Ezt a fényt azonban nem láthatja minden ember. Csak az angyalok látják, és azok, akiknek szintén ott van a szemében ez a fény. Csak ha ott van a szemünkben ez a fény, akkor mehetünk el a karácsonyi gyermekhez, a megváltóhoz és láthatjuk meg őt.

 

 

Beköszöntött az igazi tél.

December első hetében járunk, és az igazi tél megérkezni látszik. Naplemente után a hőmérő higanyszála rohamosan süllyedni kezd, és kora reggelre -11 fokon torpan meg. Napok óta napközben verőfényesen süt a nap, melyet még egy kóbor felhőpamacs sem zavar a ragyogásában, éjszakánként pedig, a kristálytiszta égbolt az ezernyi csillag fényében tündököl. Ennek a derült időnek a következménye, hogy reggelre a tájat hófehér dérruhába öltözteti a természet. Délelőtt, amikor a nap sugarai álmosan előbújnak hosszú éjszakai álmukból, ezeket a fagyott cseppeket, csillogó gyémántokká varázsolják, csodálatosan szép látványt nyújtva az erők, mezők vándorainak. Azonban ez a fogcsikorgató hideg igazi próbatétel elé állítja a természet lakóit. A legnehezebb időszakot talán az apró testű madarak élik át, hiszen nekik nincsenek tartalékaik, melyeket a szervezetük hasznosíthat. Pár grammos testsúlyuk, szinte csak a napról-napra való életre van tervezve. Ha nem tudnak kellő mennyiségű élelemhez jutni, mely elegendő kalóriával látja el a szervezetüket, akár egy kemény fagyos éjszak is végzetes lehet a számukra. Bejegyzéseimben már több alkalommal felhívtam a figyelmeteket a téli madáretetés fontosságára, melynek egyik legfontosabb szabálya az etetés rendszeressége. Csak abban az esetben kezdjetek neki, ennek, az egyik legfontosabb madárvédelmi tevékenységnek, ha napról napra, egészen tavaszig, amíg az időjárás is megköveteli, folytatni tudjátok. Amikor kikerülnek a finom falatokkal feltöltött etetők, először a cinegék, a legleleményesebb, és leggyakoribb etetőlátogatók fogják észrevenni azt, majd szépen sorban a többi faj is megjelenik, és tudomásukra jut, hogy élelemmel kedveskedtek nekik. A madaraknak, mint nekünk embereknek is megvan a napirendjük, ilyenkor télen egyik legfontosabb feladatuk, a kellő mennyiségű táplálék bevitele, hogy a fagyos éjszakát túl tudják élni. Amikor megszokják, hogy a ti kertetekben is üzemel egy kis madárvendéglő, minden nap tiszteletüket fogják tenni, és számítanak rátok, hogy feltöltött etetőkkel várjátok őket, azonban ha egyik napról a másikra megszakadna az etetés, pláne ilyen fagyos téli időben, akkor az akár végzetes is lehetne a számukra. Hiszen a megszokott napirendjük felborulna, és abban a pár órában, amíg világos van, nem biztos, hogy a közelben találnak olyan helyet, ahol elegendő élelemhez tudnának jutni. Ugyanis nem csak a hideg jelent veszélyt, hanem a rövid nappalok is. Ezért mielőtt bárki kihelyezi a kis etetőjét, mindenképpen gondolja át, hogy a téli időszak alatt, végig tudja e biztosítani a megfelelő mennyiségű élelmet kis barátainak. Ha erre a fontos kérdésre a válaszotok igen, akkor tegyétek ki, és töltsétek fel élelemmel, hogy minél több madárbarát kert várja, ezeket, az aprócska tollasokat, mellyel megkönnyíthetjük az életüket, és esélyt adhatunk nekik, hogy jövő tavaszra újra csengő dalaikkal teljenek meg a természet ösvényei.   

A második vasárnap angyala.

A második vasárnap angyala

A második adventi vasárnapon piros palástba öltözött angyal száll le a mennyekből, kezében egy nagy serleget hoz. Az angyal szeretné megtölteni az aranyserlegét, hogy tele vigye vissza a mennybe. De mit tegyen a serlegbe? Játékot? Ajándékot? Törékeny, finom szövésű ez a serleg, a Nap sugaraiból készült. Nem tehet bele kemény, nehéz dolgokat. Az angyal észrevétlen végigmegy a világ összes házán és lakásán, mert valamit keres. Tiszta szeretetet minden ember szívében. Ezt a szeretetet teszi a serlegébe, s viszi majd vissza a mennybe. Mindazok, akik a mennyben élnek, fogják ezt a szeretetet, s fényt készítenek belőle a csillagoknak. Ezért olyan jó felnézni a hunyorgó, ragyogó csillagokra.

Üdvözöllek december!

Elérkezett december, a tél első hónapja, legalábbis a naptár szerint. Vannak olyan évek, amikor az időjárás a naptárhoz igazodik, de sajnos mostanában, mintha elmaradna a téli idő. Azonban mindezek ellenére bizakodó vagyok, hogy idén ez másképpen lesz, hogy egy szép decemberi reggelen arra ébredek, hogy nagy pelyhekben szállingózik a hó, majd egyre sűrűbben, és sűrűbben, mindent puha paplannal takarva be. A házak tetejét, a fákat, a bokrokat, és a talajt, melyben, mint egy nyitott könyvben úgy olvashatnám ki a téli erő meséit. Hiszen egy ilyen hófödte puha takaró rengeteg titkot rejt, és aki ért a természet nyelvén, az szebbnél szebb történetekkel gazdagodhat. Állatok aprócska mancsainak, vagy éppen patáiknak a nyomait fejthetjük meg.

Az erdő decemberben halk, és csendes. A fák már hetekkel ezelőtt levetették színes ruhájukat, és mind-mind csupasz ágakkal nyújtózkodnak az ég felé, mintha csak meg akarnák érinteni a szürke fellegeket. Pihen a táj, a rovarok a fák kérgeinek a repedéseiben, a virágok az avarral takart talaj mélyén, a téli álmot alvó állatok pedig biztonságos, és védett odújukban alusszák az igazak édes álmát. De nem mindenki tölti a telet szunyókálással, és pihenéssel, sokuk pirkadattól alkonyatig talpon van, és napi betevőjüket keresgélik, hogy mire beköszönt a korai téli este, jóllakottan hunyhassák apró szemeiket álomra. És ez így megy nap, nap után, hiszen a tél telis tele van kihívásokkal a számukra, ezek a hónapok szinte csak arról szólnak, hogy épségben, és egészségben át tudják élni.  

December vége felé, az erdő ösvényeit járva, már hallhatjuk a nagy fakopáncsok messzire hallatszó dobolását, mellyel revírjeik határát kezdik el kijelölni. Éjszakánként, pedig a csendes erdőt, időről-időre a macskabaglyok szerelmes huhogása töri meg. Hol van még a tavasz, hiszen most kezdődött el a tél, de a madarak már ezekkel az előadásokkal, az oly messzinek tűnő költési időszakra készülődnek.

Novemberben végén kezdődött meg, és egészen januárig tart a vaddisznók szaporodásának fő időszaka, a búgás. Ilyenkor, az amúgy magányosan élő kanok, a kocákból, és azoknak az utódaikból álló kondákhoz csatlakoznak. Általában csak az azonos korú kanok verekednek meg a kocák kegyeiért. Az idős, úgynevezett remete kanok, leggyakrabban küzdelem nélkül kezdhetik meg az udvarlást. A kocák körülbelül 120 napos vemhesség után, általában, február végén, életet adnak aprócska, csíkos kis malackáiknak. Az udvarlási idő elhúzódásakor, az ellés is kitolódhat, akár egészen májusig. De egyre gyakoribb példa, az egészen késői ellés is, mely augusztusban, vagy szeptemberben következik be.

Hogy az idei esztendő decembere, mely a tél legszebb hónapja, milyen időt tartogat a számunkra még titok, de olyannak fogjuk elfogadni, amilyennel megajándékoz minket, hiszen legyen hófehér bundába öltözött a táj, vagy kopár, és szürke, a természet ösvényein az élet, az időjárástól függetlenül ugyanúgy megy tovább, mi pedig részesei lehetünk, ha ösvényeit járjuk.

Búcsúzik az ősz!

 Őszi kikerics

 

 Erdei csillaghúr

 

 Nagy őzlábgomba

 

Elérkezett a november és ezzel együtt az idei ősz utolsó napja. Pár hónapra búcsút kell intenünk az ezerszínű erdei ösvényeknek, a madarak dalainak, a virágoknak, és a rovaroknak, hiszen a természet számos lakója téli álomra hunyta a szemét, hogy jövő tavaszig pihenjen.  
Az elmúlt őszi hónapok alatt rengeted kedves emléket, és megfigyelési élményt élhettem át a természet szerteágazó ösvényein, melyekből egy csokornyit szeretnék Veletek megosztani. 

 Őz

 Salgói vár

Kertem madárvendégei.

Csuszka

 Szajkó

Barátcinege

Novemberben, mindenki, aki szívén viseli a madarak életét, megkezdi a téli etetési időszakot. Hazánkban egyre többen vannak olyan madárbarátok, akiknek szívügye a kis tollas vendégek segítése, és akik madárbarát kerttel várják az esztendő minden áldott napján a szomjukat, éhségüket oltani vágyó, vagy éppen a fészkelő, és búvóhelyet kereső aprócska vendégeket. A vendégek pedig érkeznek is szép számmal, hiszen nagyon nagy könnyebbséget jelent nekik egy-egy ilyen kerti madárparadicsom, ahol mindent, ami napi életükhöz szükséges megtalálnak.

Hazánkban az önkéntes madárvédelem, ezen belül az ősz végétől tavaszig tartó madáretetés nagyon szép kort megélt, egészen pontosan, az idei esztendőben lett 127 éves. Régen is fontos volt, napjainkban pedig talán még fontosabb ez a madárvédelmi tevékenység, hiszen egyre fogyatkozó madarainknak, nagyon nagy könnyebbséget jelent a hideg hónapokban a folyamatos etetés, mellyel megnövelhetjük a túlélési esélyeket, hogy tavaszra ezek a kis tollasok, újra dalolhassanak, és életet tudjanak adni aprócska utódaiknak.

Október végére vonuló madárfajaink már a déli országokban vadásznak zsákmányaikra, az északi országokból pedig sorra érkeznek a hazánkban telelő madarak. Az etetőket látogató vendégeinknek a létszáma elsősorban a téli időjárástól függ. Az enyhébb időszakokban jóval kevesebben vannak, mint a hideg, és havas napokon. A természet is rengeteg, finomabbnál finomabb falatot kínál fel, de amikor beköszöntenek a kemény fagyok, és a tájat vastag fehér hó borítja be, ezekhez a táplálékokhoz nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem lehet hozzáférni. Az ilyen időszakban nagyon nagy a forgalom az etetőinknél. Sorra érkeznek az éhes csőrű vendégek, akinek legfontosabb feladata, hogy kellő mennyiségű táplálékhoz tudjanak jutni, mellyel biztonságosan át tudják vészelni a hideg, és fagyos éjszakákat.

Az én kertemben, már az első fagyoktól üzemel a madárétterem, és minden nap, az utolsó szemig elfogyasztják a kihelyezett élelmet. Jelenleg még nem olyan nagy a fajgazdagság, mint a hideg téli időszakban, de a csuszkák, a szajkók, a nagy fakopáncsok, a közép fakopáncsok, az erdei pintyek, a feketerigók, a szén, a kék, a barát, és a fenyves cinegék, sorra érkeztek éhségüket oltani.

 Nagy fakopáncs

Középfakopáncs és csuszka

Az első vasárnap angyala.

Az első vasárnap angyala
Négy héttel karácsony előtt valami nagyon fontos dolog történik: egy angyal kék köpenybe öltözve leszáll az égből, hogy közelebb húzódjon az emberekhez. A legtöbb ember ezt észre sem veszi, mert túlságosan el van foglalva mással. De azok, akik jól figyelnek, meghallják a hangját. Ma van az első napja, hogy az angyal először szól, s keresni kezdik azokat, akik meg tudják és meg akarják hallgatni őt.