A természet a mai napra is csodálatos élményeket tartogatott a számomra. Délután kihasználva a napsütéses langyos időt, mely nagyon jól esett az elmúlt napok forrósága után a közelben lévő tónál sétáltunk egy jó nagyot. Rengeteg szitakötő és lepke kísérte utunkat. A tavasszal világot látott Tőkés réce utódok nagyon szépen cseperednek, de anyukájuk még mindig szemmel követi őket. Minden egyes tavi sétához hozzátartozik a kacsák etetése és ez ma sem volt másképpen. Amit az első kenyérfalatot a vízbe dobtam egyre több kacsa jelent meg körülöttem és boldogan falatoztak. Meglepetésemre feltűnt egy tojó és vele együtt két aprócska még pehelytollat viselő kiskacsa. Annyira picikék voltak, hogy szerintem nem olyan régen kellhettek ki a tojásaikból. A kacsamama későn tojhatott le, hogy az utódai csak így június közepére látták meg a napvilágot. A mamájuk ki egyedül neveli fel utódaikat, örömmel elfogyasztotta a kenyérfalatokat, a kicsik, pedig elevenen élelem után kutattak, hátha nekik is jutna egy két falat. A felnőtt kacsák mint tudjuk nem tudnak teljes testükkel a víz alá merülni, de ma saját szememmel lehettem tanúja, hogy a kicsik alámerültek a vízben és egy jó méternyire az eltűnési ponttól jöttek vissza a felszínre. Minden ami a csőrük elé került alaposan megvizsgálták lehetett az száraz falevél, aprócska bot vagy fűszál. Nekik minden dolog újdonság és mindennel meg kell ismerkedniük ebben a nagy világban, hogy később boldogulni tudjanak. Az ismerkedésben pedig vigyázójuk és tanítójuk a kacsamama, aki szemmel követi minden egyes mozdulatukat. Miután jóllakott a kis család otthagyták a többieket és ők így hármasban elhúzódtak a tó egyik rejtett és nyugodt kis zugába, ahol a kicsik biztonságban megpihenhetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése