2016. szeptember 19., hétfő

Égi tünemények.


 






Az idei ősz szeptembere, az első két hétben nyáriasan meleg időjárással kedveskedett nekünk. Napközben a hőmérő higanyszála a 30 fokot súrolta és napokon keresztül még egy kósza felhő sem tarkította az égboltot. Az ősz megérkeztéről csak a hűvös, harmatos reggelek és az egyre színesedő lombruhába öltözött fák tanúskodtak. Szombaton reggelre azonban megérkezett a változás, egész álló délelőtt kövér esőcseppek hullottak alá a talajra, délután pedig, mint kergetőző gyerekek, úgy szaladtak a felhők az égbolton, melyekből időről időre égi áldás érkezett. Amikor a komor fellegek tovatűntek a nap sugarai előmerészkedtek, de sokáig nem melengették a tájat, mert újabb esőt hozó sötét szürke, hatalmas pamacsok takarták el. Egy ilyen borulat után villámok táncoltak az égen és a mennydörgés mély, messzire hangzó hangja robajlott, melybe szinte beleremegett a táj. Ahogy csendesedni kezdett az eső, a nap elől tovaszaladtak a felhők és újra előbújt, vele együtt pedig, az egyik legcsodálatosabb égi jelenség tűnt fel, egy gyönyörű szivárvány, majd pillanatok múlva még egy, szinte közvetlenül mögötte. A szivárvány mögött még az elmúlt vihar sötét felhői díszlettek, a hátam mögül pedig a nap sugarai sütötték meg a tájat.A hatalmas ív külső része vöröses, míg a belső pereme ibolyaszínben tündökölt. A másik szivárvány halványabb színekkel büszkélkedhetett, mintha ő csak félősen megbújna mögötte és színei pedig úgy kezdődtek, ahogy a másik véget ért, azaz fordítva. A belső része volt vörös, míg a külső íve ibolya színű melyek sokkal halványabban rajzolódtak ki, mint a fő szivárványon. 
A szivárvány egy olyan optikai jelenség, melyet az eső vagy a pára cseppjei okoznak, amikor a fény prizmaszerűen megtörik rajtuk. Akkor alakulnak ki, amikor a levegőben lévőn vízcseppeket a nap fénye alacsony szögből éri. Valójában a szivárvány nem az égbolt egy pontján keletkezik, hanem a mi, azaz a szemlélő és a Nap helyzetétől függően és minden esetben az égbolt azon részén figyelhetőn meg ami a nappal átellenes. A szivárványnak több változata is kialakulhat, leggyakrabban magányosan egyedül tűnhet fel az égbolton, de előfordulhat dupla és akár tripla is, de ennek nagyon kicsi az esélye. Azonban szivárvány színeit nem csak esős időben figyelhetjük meg, hanem vízeséseknél, apró harmatcseppekkel borított tisztásokon, melyek a makró fotókon jól láthatóan feltűnnek, vagy akár holdvilágos éjszakán is megláthatjuk, a hold korongja körül. De bárhol és bármikor is sikerül is megfigyelnünk ezt a különleges égi jelenséget, azt biztosra veszem, hogy a szemlélőjét rabul ejti a szépsége.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése