Harmatos reggelen.

Szeptemberben már jól érezhetően egyre rövidülnek a nappalok. A nap reggelente egyre lustábban ébred, este pedig hamarabb nyugovóra tér. Az éjszakák egyre hűvösebbek és reggelre párafoszlányok ülnek meg a rétek és a mezők felett. A fűszálakat milliónyi harmatcsepp fedi be és ahogy az ébredező nap sugarai megsüti őket, mint a legfényesebb gyémánt úgy ragyognak. Amikor időm úgy engedi szívesen járom a természet hajnali ösvényeit, mert ezekben az órákban olyan megfigyelési élményekben lehet részem, mint soha máskor. Az éjszakai álmukból ébredező rovarok mind mind harmatos ruhákba öltözve várják, hogy a nap sugarai átmelegítsék őket, mert addig míg testük nem éri el a megfelelő hőmérsékletet nem tudnak szárnyra kapni. A múlt hétvégén igen korán kipattantak a szemeim és gondolva egyet, ha már így alakult, tettem egy sétát a természetben. Ilyen kora reggeli időpontban olyan harmatos a fű, mintha az éjszaka leple alatt eső esett volna, így jobbnak láttam, hogy ha gumicsizmát húzok a lábaimra és milyen jól is tettem. Alig kezdett világosodni, de a vörösbegy már a fák között csettegett, a fekete rigók pedig reggeli riasztásukat hallatták. Az erdő ösvényén halk nesszel, a fák levelei hullottak alá a talajra és lábamat az egyre vastagodó, puha avarban szedhettem. Amint kiértem a fák öleléséből a tisztás felett fehér pamacsokban, apró ködfoszlányok díszlettek. Lassan lépkedtem a térdig érő fűben és mindenre odafigyelve haladtam előre utamon. Sokan nem is gondolnák mennyi szépség tárulhat a szemeink elé egy ilyen harmatos mezőt járva és ez ezen a reggelen sem volt másként. Mint gondosan felfűzött gyöngysorok úgy sorakoztak a harmatcseppekkel díszített pókhálók, melyek közepén áldozataikra lestek a házigazdáik. Bármerre is néztem, mindig valami szépségen akadt meg a tekintetem. Egyik fűszálon egy közönséges légy ücsörgött, mely mint egy aprócska szabad szemmel szinte alig látható harmatos ruhácskát viselt, de nem csak ő öltött magára csillogó ünneplőt, poloskák, katicabogarak, imádkozó sáskák, lepkék a tisztáson otthonra lelt rovarok, apraja nagyja. Ahogy pedig a nap egyre feljebb kúszott a kristálytiszta kék égbolton, melyen egyetlen kósza felhő sem úszott, a cseppek csillogni kezdtek, mint aprócska gyémántok és egyikben másikban a szivárvány színei keltek életre. Nem kell ahhoz nagy utazásokat és túrákat megtennünk, hogy a természet szépségeiben gyönyörködhessünk, elég, ha nyitott szemmel és odafigyelve járjuk az ösvényeket, hiszen annyi apró élőlény él akár egy tisztáson is, melyeknek köszönhetően egy teljesen új világba kaphatunk betekintést. És ahogyan a napszakok változnak úgy mutatják más és más arcukat, reggel nyugodtan pihennek a növényeken, napközben fürgén ugrálnak fűszálról fűszálra, vagy éppen könnyed táncot lejtenek a tisztás virágai felett, majd este ismét nyugovóra térnek.