A lucernás éhes vendége.

Már számos bejegyzésem szólt a Kis-Zagyva völgyében átélt élményeimről. Ez az a hely, ahol minden egyes kirándulás alkalmával rengeteg kedves emlék lopja be magát a szívembe. Ilyenkor nyáron, főként reggelente vagy kora este kelek útra, mert a természet lakói is ilyenkor a legaktívabbak. Amikor napközben a hőmérő higanyszála túllépi a 30 fokot ők is inkább pihenéssel töltik az idejüket, majd amikor a nap izzó korongja nyugovóra tér, a levegő pedig frissülni kezd megkezdik élelemszerző útjukat. Kora este volt, amikor elindultunk a Nagykeresztúr határában álldogáló tóhoz. A nap sugarai még tompa fényükkel sütötték a tájat, és úgy csillogtak a tó tükrén, mint a csiszolt drágaköveken. Majd ahogy teletek a percek egyre lejjebb csúszott a nyugati égbolton, míg végül teljesen eltűnt, emlékét pedig még jó ideig őrizték a rózsaszín fátyolként elterülő fellegek. Nem messze a tótól lucernatábla álldogál, melynek fiatal hajtásait előszeretettel dézsmálják az őzek. Izgatottan várakoztunk, hogy ezen az estén betér-e valaki a hatalmas lucernavendéglőbe. Percek teltek el, de minden mozdulatlan és csendes volt. A sötétség roham léptékkel közeledett, és őznek nyoma sem volt. Egyik perc telt a másik után, amikor bokrok között valami motozni kezdett. A levelek sorra, egymást követve zizegtek, és takarásukból egy suta lépett elő. Szépen komótosan egyre beljebb merészkedett a lila virágokkal tarkított lucernásba. Kecses lábait egymás után szedte, és még egy kicsi, árulkodó neszt sem hagyott maga mögött. Vártam, hogy kísérete is érkezzen, de nem jöttek többen, ennek az őznek nem voltak utódai, magányosan járta a természet ösvényeit. Amikor elérte a neki tetsző helyet megállt, mélyfekete szemeivel szétnézett, fejét lehajtotta, és neki kezdett csipegeti a friss hajtásokat. Az őz gondosan megválogatja a táplálékát, főként növények friss hajtásait, virágait fogyasztja melyek tápanyagban gazdagok, könnyen emészthetők és gyorsan felszívódnak a szervezetében. Napjában 7-8 alkalommal is nekilát falatozni, hiszen gyors anyagcseréje a bevitt táplálékot gyorsan lebontja. A köztes időszakot kérődzéssel, és pihenéssel tölti, nyugodt, hűvös helyen meghúzódva. Hosszú perceken keresztül figyeltük a gesztenyebarna bundát viselő, kecses testű sutát, majd lassan, minden mozdulatunkat megfontolva nehogy megzavarjuk őt elindultunk. Szerencsére sem vett észre minket, amikor még visszanéztem a távolból, a szürkületben jól kirajzolódott a teste, ahogy a lucernásban nyugodtan eszegette a vacsoráját. Lassan az este is megérkezett, sötét leplét a tájra terítette, a csillagok, pedig egymást követve szépen sorban elfoglalták a szokott helyüket. A gyenge szél a macskabagoly nyávogó hangját repítette láthatatlan szárnyain, majd ő is elhalkult, a csend, a néma csend vette át az uralmat.